Alessandro Zanardi így élte meg a misanói DTM hétvégét

“Bizsergető, izgalmas, érzelmes. Széles mosollyal az arcomon távozom Misanóból” – mondta Alessandro Zanardi, miután véget ért a DTM misanói versenyhétvégéje, ahol a második futamon a szenzációs ötödik helyen ért célba.

„Először azt hittem, hogy viccel a mérnököm, amikor a rádión bemondta a pozíciómat. Egyátalán nem számítottam erre az eredményre. Még akkor is túlságosan jó, ha semleges helyzetből tekintek a teljesítményemre. A tesztek után nagyon optimista voltam, de az első misanói körök után, mikor komoly lemaradással az utolsó voltam, attól féltem, hogy egész hétvégén a mezőny végén fogok kullogni. A gond az volt, hogy a folyamatosan változó körülmények közepette nem tudtam a korábbi tapasztalatokra építve fokozatosan javítani a teljesítményemen. Minden alkalommal amikor a pályára hajtottam, minden gyökeres eltért az előzőekben tapasztaltaktól. Ezt figyelembe véve ez az ötödik hely, azzal együtt, hogy a köridőim is versenyképesek voltak, fantasztikus. Úgy érzem, mintha nyertem volna egy aranyérmet” – folytatta Zanardi, és az is elárulta, hogy az eredmény mellett a legnagyobb élmény az volt, hogy együtt lehetett azokkal, akik a lehetővé tették, hogy elinduljon a versenyhétvégén.

„A legnagyobb kihívás az volt, hogy a pályán tartsam az M4 DTM-et” – folytatta kacagva az olasz veterán. „De végül is megcsináltam. Sok versenyt nyertem már karrierem során, és hiszem, hogy még mindig megvan a képességem, hogy egy ilyen autót a határon vezessek. Egyszerűen csak kevesebb a tapasztalatom, mint a többi versenyzőnek.”

Zanardi arról is beszélt, hogy hogyan fogadta a DTM közössége a hétvégén: „Nagyon szívélyesen fogadtak. A BMW családon belül, a csapatomban pedig különösen látszott, hogy csillognak a szemek, és mindenki nagyon élvezi a feladatát, és mindannyian azt gondolják, hogy én vagyok az az ember akit az autóban szeretnének látni. A cél nem az volt, hogy versenyt nyerjek, hanem az, hogy maximálisan kihasználjam a lehetőségeimet, és a legjobbat hozzam ki az autóból. A csapatban mindenki azonosult ezekkel a célokkal és ezt lenyűgöző volt átélni. Ez az érzés elkísér majd egész életemben. Csodálatos hétvége volt.”

„Kevés igazán romantikus történet volt az életemben, ami olyan happy enddel zárult, ahogy az emberek remélik az ilyen sztorik esetében. Néhány olyan dolgot is végrehajtottam már, amiről az emberek azt gondolták, hogy fizikailag nem vagyok rá képes. Az ilyen napokon, mint a mostani hétvége volt, csak állsz a tükör előtt este, és visszaemlékszel arra, hogy mi történt veled az évek során. Egészen varázslatos a tudta, hogy ennyi ember értékeli azt amit megtettem. Nagyon büszke vagyok rá” – folytatta Zanardi, majd kitért a rendszerre is, aminek segítségével csak a két kezével vezette a DTM versenyautót, és amit azért fejlesztett a csapat, hogy a Daytonai 24 óráson is elindulhasson az olasz legenda.

„Az biztos, hogy néha egészen komoly tornamutatvány volt” – mondta nevetve. „Sok más lehetőségem nem volt, így gyorsan alkalmazkodtam hozzá. Amikor elfogadod a kihívást, néhány dolog már nem is tűnik m olyan nehéznek, mint ahogy előtte gondoltad. Nagyon aprólékos munkán vagyunk túl a müncheni mérnökökkel, aminek során megtaláltuk a legjobb megoldásokat számomra, és azt hiszem egészen remek rendszert hoztunk létre. Óriási lépést tettünk afelé, hogy 2019-ben részt vehessek a Daytona 24 órás versenyen.

Végül pedig egy kimutatás arról, hogy mekkora erőt kellet kifejteni Zanardinak a jobb kezével, miközben a fékkart kezelte:

 

Megtett körök

Km

Fékezések száma

Összesen kifejtett fékerő (kg)

Átlagos fékerő fékezésenként (kg)

FP1

16

68

230

15.872

69

FP2

12

51

271

9.153

34

Q1

10

42

176

6.944

39

Első futam

31

131

509

26.625

52

FP3

16

68

236

13.829

59

Q2

12

51

194

7.164

37

Második futam

32

135

501

23.065

46

Összesen

129

546

2,117

102,652

48

foto: BMW Motorsport, DTM Media