Kiss Norbert már újra a dobogón a Kamion Eb-n, jövőre feljebb lépne

Kiss Norbert 2017-ben a harmadik helyen végzett a Kamion Európa-bajnokságban. 2016-ban új csapattal, a német Tankpool24 istállóval, és egy új márkával a Mercedesszel indult, és ötödik volt, ami akkor is kisebb csodának számított. 2017-ben erre rátettek egy lapáttal, jöttek a pole pozíciók és a futamgyőzelmek, és az év végi dobogó. Mindezt úgy, hogy a versenykamion motorja ugyanaz a huszonéves konstrukció, amivel a kilencvenes évek végén Steve Parrish és Slim Borgudd ért el nagy sikereket. A többi kamionban már Common Rail erőforrás dolgozik, Norbiék pedig a régi technológiájú motorok utolsó darabjaival versenyeznek, és végeznek a jóval erősebb kamionnal induló versenytársak előtt. Kiss Norberttel a szezonzáró spanyolországi futam után két héttel ültünk le beszélgetni, amikor már volt idő mérleget vonni a szezonról, és talán már a jövő is körvonalazódik.

Összességében örülök, mert nagyon jó eredményt értünk el. Rengeteg munka van ebben az eredményben, és még mindig nehéz elhinni, hogy két év alatt a semmiből idáig jutottunk. Természetesen voltak olyan pontok a szezonban, amikor úgy tűnt, hogy stabilan ott lehetünk a második helyen, sőt egy kis szerencsével az első helyért is mehetünk, de aztán így alakultak a dolgok. Nem nevezném szerencsének vagy balszerencsének, mert nem hiszek benne. Én abban hiszek, hogy ha dolgozunk és felkészülünk, akkor jönnek az eredmények. Harmadikak lettünk, mert voltak olyan technikai hibák és nehézségek, amit nem foghatunk senki másra.

Melyik esetekre gondolsz?

A Hungaroringen a motorprobléma ilyen volt, vagy Mostban a kormányműhiba. Volt rugótörésem többször is, és az utolsó versenyhétvégén is volt egy kormányhiba, és ezek miatt sok fontos pontot veszítettünk. A Red Bull Ringen az időmérőn nekem sem ment jól, azt a 2-3 tizedet ami a hatodik hely és a második hely között volt, azt én hagytam bent valahol, és ez megnehezítette a hétvégénket. A misanói hibát is az én számlámra írhatjuk, amikor kilöktem Sascha Lenzet, és kaptam miatta egy büntetést, ami pontokba került.

Ha a sereghajtó csapattal két év után bajnok lettél volna, akkor az Eb-t is beáraztad volna, mert milyen bajnokság az, ahol ennyire könnyű nyerni? 

Tudtuk, hogy nem megy majd könnyen, mert reálisan láttuk a mezőny képességeit, és a mi lehetőségeinket is. Ha most bajnok lettem volna, az nagyon viccesen hangzana, de valójában lehetetlen volt ezzel a technikával bajnoki címet szerezni. A munkát elvégeztük, sőt túl is teljesítettük a céljainkat, úgyhogy nem lehetünk csalódottak. Sőt! A csapat többi tagjával madarat lehetne fogatni, mert erre az eredményre ők sem számítottak, és azt is pontosan tudjuk, hogy merre kell tovább lépni.

Utolsókból lettek két év alatt dobogósok, hogyne örülnének.

Pontosan! Az egyik szerelőm, akit úgy hívnak, hogy Tomi, épp nyolc éve dolgozik a Tankpool24-nél. Ez egy tradicionális csapat, komoly múlttal, de ebben a felállásban nyolc éve versenyeznek, és ő azóta itt van. Az első hat évéhez képest, most minden megváltozott. Előtte is nagyon sokat dolgoztak, és nem jöttek az eredmények. Nagyon jó látni az arcukon azt, hogy minden nehézség ellenére milyen motiváltan dolgoznak, és mindent megtesznek a sikerért. A jaramai szezonzárón, az első napon kormányhiba miatt kiestünk, és a harmadik hely is veszélybe került. Ezek a srácok végig dolgozták a szombat estét, és amikor jöttem az ötleteimmel, hogy mit módosítsunk, hogy gyorsabbak legyünk, akkor nem küldtek el a fenébe, nem kérdezték meg, hogy miért, hanem hittek bennem és megcsinálták. Vasárnap pedig kimentünk, és teljesen váratlanul taroltunk. Warmupot, időmérőt és első futamot nyertünk, és bebiztosítottuk a bajnoki harmadik helyet.

Ebben a két évben értelmet kapott a munkájuk, miért ne hinnének benned, bennetek.

Látom, ahogy csillog a szemük, hogy imádják azt, hogy az elvégzett munkájuknak megvan az eredménye. Szerintem erre mindannyian nagyon büszkék lehetünk, hogy csapatként ezeket a sikereket, ilyen rövid idő alatt elértük. Tudom azt is, hogy ezek az eredmények benne voltak ebben a csapatban, ők eddig is keményen dolgoztak, és a tudásuk is megvolt.

Csak kellet egy mérnök és egy jó pilóta?

Igen, így van, és nekem ez a legfontosabb, hogy jó versenyző legyek. Olyan versenyző, akinek ha jó autót épít a csapat, akkor azt ki tudja autózni. Az elmúlt hat évben is rengeteget dolgoztak, próbáltak minél jobb versenykamiont építeni, de volt egy nem annyira jó versenyzőjük, akinek hiába adtak egy jobb autót, az eredmény nem változott. Én imádom azt amikor, tesztelünk, fejlesztünk, kipróbálunk új beállításokat, és így haladunk előre. Persze vannak olyan szerelők, akik ezt nem szeretik, mert nagyon sok munkával jár. De amikor az elvégzett munka után lehetetlen helyzetből, teljesen váratlanul versenyt nyerünk, az nagyon jó. Látom a szemükben, hogy ilyenkor azt gondolják, hogy ez az a pilóta aki nekünk kell, mert ő kihozza az autóból ami benne van. Ez a legnagyobb elismerés amit kaphatok, és ebben a két évben sok ilyen momentumot éltem át.

Néha úgy tűnik a szurkolóknak, hogy a Kamion Európa-bajnokság egy kényszerpálya neked, mert erősebb bajnokságban lenne a helyed, például a DTM-ben. Tudsz ebben a sorozatban fejlődni?

Igen. Azért is váltottam csapatot, mert 2015-ben annyira dominánsak voltunk, hogy a képességeimet nem kellett használni, ahhoz hogy nyerjünk. Most mindig a határon kell mennem, nem szabad hátra dőlni, és egy versenyzőt ez tart csúcsteljesítményen, és ezzel tudok fejlődni. A kicsit gyengébb technikával is az élen lenni, és olyan hétvégéket átélni, mint ebben az évben a Szlovákiaring, ahol mi voltunk a legjobbak, vagy a Hungaroring, ahol a köridők alapján leiskoláztuk a mezőnyt. Sajnos épp a  magyar versenyen nem tudtuk pontokra váltani a tempót, de ilyen az autóversenyzés. De majd jövőre! Ezekhez az eredményekhez az kellett, hogy meg legyek feszítve, és maximumot nyújtsak minden pillanatban. Érezem magamon, hogy szükségem volt erre, és ezzel, hogy ki kell facsarnom magamból mindent, előre is tudok lépni. A visszajelzés is pozitív volt. Számomra rengeteget jelent, hogy megdicsért Stefan a mérnököm, aki évtizedek óta dolgozik itt, és azt mondta, hogy büszke rám, és én is büszke lehetek magamra. A teljes kamion európa-bajnoki pályafutása alatt nem volt még olyan pilótája aki ilyen keveset tört volna autót. Valóban így volt, mert most számoltunk utána, hogy két szezont mentünk végig egyetlen szélvédővel, igaz a végén már egy kicsit nehéz volt kilátni rajta. Nekem ez a legnagyobb elismerés, amikor az Eb legjobb és legtapasztaltabb mérnöke azt mondja, hogy büszke lehetek magamra, mert ennyire kevés balesettel, ilyen technikai hátránnyal ennyire jó eredményeket érek el. Ezek nagyon fontosak számomra, mert amikor az Eb címeket nyertem, akkor sem kaptam ilyen elismerést.

A többi pilóta hogy vélekedik rólad?

Nem vagyok a kedvencük, és ennek több oka is van. Idejöttem, és pár év alatt bajnoki címekig jutottam, rekordokat döntöttem. Agresszív vagyok a pályán, sokszor szemtelen is, és ha olyan a szituáció, akkor az ütközéseket sem kerülöm. Barátkozós típus sem vagyok, mert úgy gondolom, hogy ez nem az a közeg, ahol az igazi barátságok születnek. Ellenfelek vagyunk a pályán, és egy verseny után én nem tudok úgy végigmenni a paddockban, hogy mindenkivel kedvesen csevegek, mert szerintem ez képmutatás. Ilyen környezetben szerintem nehéz normális emberi kapcsolatokat kialakítani. Talán a tisztelet az, amit néhány pilótával kölcsönösen megadunk egymásnak. Adam Lacko például, akivel mindig, minden pályán fair versenyeink vannak. Jochen Hahn még ilyen, és Shane Brereton, aki sajnos nem állandó indulója az Eb-nek.

A többiek?

Ők sajnos ellenem képtelenek fair versenyzést bemutatni. A saját csapattársaikkal, és azokkal, akikkel jó a kapcsolatuk teljesen másképp viselkednek a pályán, mint velem. Amikor csak melléjük kerülök, próbálnak levezetni a pályáról, kiszorítanak, nekem jönnek. Elég régóta itt vagyok, hogy ismerjem őket, így velük próbálok óvatos lenni. Visszatérve az előző kérdésre, amikor egy ilyen játékot játszanak ellenem, akkor utána hogy menjek oda barátkozni a paddockban. Én őszinte, egyenes szeretek lenni kint a versenypályán is. Ha valaki  nem fair, akkor azt egyrészt megmondom, másrészt nem vagyok hajlandó vele haverkodni.

 A csapattársaddal milyen a viszonyod?

Vele érdekes a kapcsolatunk. A Nürburgringen egy esős versenyen ott volt mögöttem, és mindenáron megpróbált megelőzni, és ezzel hátráltatott engem. Ezen kívül nem sokat találkoztunk a pályán. Talán még Zolderben, de ott meg én hagytam nyerni őt, ezen kívül nem nagyon találkoztunk a pályán.

Mi a technikai háttere az idei előre lépésnek? Új motor nem érkezett, de egy picit még ezen is tudtatok fejleszteni.

Valóban egy hajszálnyit előre léptünk a motorral, de az nem volt jelentős. A Slovakiaring után egy kicsit jobb volt, ellenben a kamionnal nagyot léptünk előre, pedig a 2016-os szezon végén azt hittük, hogy elértük a maximumot. Sőt a szezon előtti csehországi teszten is azt hittük, hogy minden rendben, de aztán a Red Bull Ringen jött a pofon, ahol azt láttuk, hogy nem értjük a versenykamiont. Utána újra kellett gondolnunk mindent, és Misanóra meglett a megoldás. Megtaláltuk azt az alapbeállítást amivel szinte minden pályára megérkeztünk, és abból indulunk tovább. Miután ez meglett, onnantól már valóban az esélyesek közé léptünk, de sajnos addigra már komoly hátrányunk volt a bajnokságban. Azok a váratlan és irreális győzelmek, amik Zolderben és Jaramában jöttek, azt mutatják nekünk, hogy most tényleg elértük a határt a kamionnal, megértettük a működését, úgy reagál a változtatásokra is, ahogy előzetesen gondoljuk. Most azon a ponton vagyunk, hogy a futómű jó, a beállításokat értjük, és a balansz is olyan, amit én szeretek. Persze néhány dolog még hiányzik, de ezek remélhetőleg megoldódnak a télen, és a jövő szezonban már ezeket a tizedeket sem kell keresni. Ezek viszonylag kis összegbe kerülnek, 10-20 ezer euróból megoldhatóak.

Akkor megint ott vagyunk, hogy a motort kellene fejleszteni.

Pontosan. Eljutottunk arra a szintre, hogy olyan költségvetés kellene, amivel a csapat nem rendelkezik. Nagyságrendileg 3-400 ezer euró amit, ha most rá tudnánk költeni a motorra, akkor jövőre meg tudnánk verni mindenkit. Motorsportos mércével nézve ez nem túl nagy összeg, de nekünk ez nem áll a rendelkezésünkre. Kapcsolatban vagyunk a gyárral Németországban, mivel ehhez a lépéshez az ő segítségük kell. Elvileg november második felére döntés születik arról, hogy milyen irányban tudunk továbbmenni.

Tavaly ugyanitt tartottatok, mégis két helyet léptél előre. Ebből az következik, hogy jövőre megint két helyet lépsz előre, és meglesz a harmadik bajnoki cím.

Tavaly azt hittük, hogy értjük a kamiont, de ha egy új versenykamion megépül, az nem ugyanolyan. Hiába próbáljuk hasonló elvek mentén építeni, mégsem ugyanúgy viselkedik, ezért mikor épül egy új kamion, azt meg kell érteni. Így van ez akkor is, ha az ember egy új kamionba ül. Nem elég ha rárakom azokat a beállításokat amivel régen gyors voltam. Ezek manufakturális készítésű versenytechnikák, nem sorozatgyártásúak, és szerintem ennek ez az oka.  Ezt most kezdtem el megérteni, persze sok kamion nem vezettem eddig, mert ez a negyedik amivel versenyzek, és ebből a legelsőt csak három versenyhétvégén vezettem. A mostani kamionom a második, amivel több szezont töltöttem el, és a második amit talán igazán megértettem. Most jöttem rá, hogy mindegyik más, és ahhoz, hogy ezt is megértsem, kellett ennyi tapasztalat.

Lelke van a kamionnak is?

Ezzel is ugyanúgy vagyok, mint a szerencsével. Én abban hiszek, hogy ha jól megcsináljuk, és tesztelünk, dolgozunk vele, hogy megismerjük, akkor meg fogja hálálni. Ha nem foglalkozunk vele, akkor rossz lesz. Most úgy látom, hogy kellett a két szezonnyi befektetett munka, hogy megértsünk egy versenykamiont, és ez most megvan. Biztos vagyok benne, hogy jövőre ezekkel a beállításokkal gyorsak leszünk minden helyszínen. Abban is biztos vagyok, hogy még van a kamionban két-három tized körönként, amit a télen meg tudunk oldani, és még van körülbelül egy másodperc a motorban. Ha kis gyári segítséggel ezt is meg tudjuk oldani, akkor jövőre bajnok leszek.

foto: TIKAphot/Bóta Márta