Ferrari mini-történelem: Ivan Capelli

A Ferrari 70 éves történetében, már ami a Forma-1-et illeti, a nagy legendák mellett ott találhatóak azok a pilóták, akiknek valamiért nem sikerült a maranellói kaland. Közéjük tartozik Ivan Capelli is, aki nagy tehetségként érkezett 1992-re, de még a szezon végéig sem maradhatott. Most egy olasz tévétársaságnak dolgozik – a Hungaroringen beszélgettünk vele.

Mint minden olasz pilótának, az volt álmod, hogy egy nap a Ferrarinál versenyezhess?

Helyesbítek, nem csak az olasz pilótáknak az álma ez, hanem minden pilótáé! De hát, persze, mi más lett volna? Gyerekkoromban Lauda nyerte a bajnokságokat, szóval neki drukkoltam, ő volt az isten. Sose gondoltam volna, hogy valamikor együtt fogunk dolgozni.

1987-1991 között a Leyton House Marchnál remekül szerepeltél, nyilván ezek alapján hívtak meg a csapathoz. Hogy s mint történt?

Igazából pont ott hagytam már a csőd szélén álló Marchot, és átszerződtem a Scuderia Italiához, ezért nem is indultam az 1991-es japán és ausztrál futamon. Amikor is felhívott Claudio Lombardi főmérnök, hogy engem szeretnének Alesi mellé. Teljes volt az eksztázisom, főleg amiatt is, hogy már szerződésem volt máshová. De Lombardi közölte, ezzel ne foglalkozzak, a Scuderia Italia Ferrari-motorokat használ, majd ők elsimítják a dolgot. Így is lett. Én meg csak röpdöstem, Michele Alboreto után első olaszként odakerülni a Ferrarihoz, képzelheted…!

Örültél, mert nem tudtad, mi vár rád 1992-ben. Miképp él benned az a szezon?

Úgy tudnám a legjobban leírni, hogy álomból rémálom lett. Egyszerűen semmi sem sikerült. Az autó, az F92A, nincs mit szépíteni, rajta, csapnivaló volt. Gyakorlatilag egyik pályára sem lehetett normálisan beállítani, vezethetetlennek bizonyult. Mindenki csak vakarta a fejét. Ott volt Lauda, Montezemolo kérte fel konzultánsnak, a pilótákat kellett volna istápolja, tanácsokkal ellátnia, de ő is maximum csak vigasztalni tudott és türelemre inteni.

Abban az évben épp a Magyar Nagydíjon érte el a Ferrari az 500. nagydíját. Egy 5. helyet szereztél, az volt a nagy ünneplés…

És még annak az 5. helynek is örülni kellett, olyan időket éltünk! Tényleg csak arra emlékszem, hogy akármit változtattunk az autón, ugyanolyan pocsék volt az úttartása, illetve lehet, hogy még romlott is. A Ferrari akkor nagyon le volt maradva aerodinamika és a felfüggesztés terén a McLarenhez, Williamshez képest.

A kudarcért az egyik pilótának kellett bűnhődnie – és az te lettél. Hogyan élted meg a távozást?

A Ferrarinál erre sokszor láttunk példát korábban is. Egyszer csak kitalálták, hogy az aktív felfüggesztést kell erőltetni. Ezért jobb, ha a hivatalos tesztpilóta, Nicol Larini, aki ismeri a projektet, versenyben is figyeli, miképp reagál a kocsi. Így aztán nála egy kézben lesz minden. Úgyhogy a Portugál Nagydíj után közölték velem, hogy ettől fogva Larini indul – és ennyi. 1993-ról természetesen nem esett szó…

Sajtósként ténykedsz a paddockban. Milyen a kapcsolatod egykori csapatoddal, vannak-e privilégiumaid?

Teljesen normális, se privilégiumok nincsenek, se harag. Abból a csapatból, akikkel annak idején én dolgoztam, azt hiszem, egyetlen ember van már csak F1-ben. És persze szorítok a Ferrariért, e tekintetben semmi sem változott!

foto: F1-History, Méhes Károly, Kulcsár Enikő