Navigátorok – Szőke Tamás

A race1.hu kora tavasszal elindított egy cikksorozatot. Azokról, akik a teljesítményük, bátorságuk, elhivatottságuk ellenére néha méltánytalanul szorulnak a háttérbe. Nem az ő nevükkel kezdődik a tudósítás, nem őket kérdezi a riporter, pedig sok minden rajtuk múlik. Ők a Navigátorok. Sorozatunk harmadik részében Szőke Tamással beszélgettünk.

A 2007-es Szilveszter Ralin ültem be először Spici mellé, és meg is nyertük a versenyt. Már akkor kedvet kaptam a ralihoz. A cégünk támogatta a csapatot, és úgy gondoltam, hogy ennél egy kicsit mélyebben is részese szeretnék lenni a versenyzésnek.

Klasszikus szponzorautóztatásnak indult?

Igen, és én magam sem gondoltam, hogy elkap a hév, és ennél mélyebb szinten is szeretnék foglalkozni a sportággal. A klasszikus lépcsőket ki is hagytam, ez lehet, hogy a későbbiekben majd hátrány lesz. Ugyanis 2008-ban Cél Petivel egy Mitsubishivel kezdtem több kevesebb sikerrel, de az alapokat ott tudtam lefektetni.

Cél Péterrel öt futamon indultunk együtt egy N4-es Mitsubishivel, utána Magyar Mikivel mentem Nyirádon egy Subaruval, de azt a versenyt nem tudtam befejezni, végül Balogh Janival a Mecsek ralin fejeztem be a 2008-as szezont. Azt a versenyt megnyertük, de Asiék megóvtak bennünket a pop off szelep miatt, és kizártak minket. Az volt az első nagyobb csapás számomra, hogy ilyen is létezik a raliban.

Meglepődtél?

Nagyon, mégpedig azért mert más közeget gondoltam akkor, ez a furkálódás nem a mi stílusunk. Ráadásul Spiciék épp akkor lettek bajnokok, és így az ünneplésre is árnyékot vetett. Mi még a fellebbezést írtuk, amíg a többiek már ünnepeltek, így a csapatvezetőnk nem tudott az angolokkal együtt ünnepelni, és ez egy kisebb arculcsapás volt nekünk.

 

2009-re viszont szintet léptél, jött az A csoport.

Szíjj Zsoltival kezdtük, és az valóban sokkal komolyabb, gyorsabb autó volt, mint az N-es Mitsubishi. Zsolti teljesen más itinerből ment mint az addigi versenyzők, így egy új kihívást jelentett. Utána megint következett egy ugrás, Kazár Mikivel a Komló Ralin a Budai-féle Subaru Impreza WRC-vel indultunk. Soha nem fogom elfelejteni azt a versenyt. Mindketten tapasztalatlanul odaálltunk egy WRC-vel, leszakadt az eső, októberben a lehullott falevelek közt, már előre fogtam a fejem, hogy mi lesz ebből. Aztán egészen jól sikerült, Hideg Krisztiánékkal csatáztunk, és végül másodikak lettünk.

Ha jól számolom, az első másfél szezonod alatt öt különböző pilótával mentél, kezdőként ezt hogyan tudtad megoldani. Már a különféle itinereket sem lehetett könnyű megírni.

A cél pontosan az volt, hogy ne ragadjak le egy versenyzőnél, hanem megtanuljak többféle itinert írni, és minél több versenyző stílusát megismerjem. A pályafutásom közepére terveztem azt, hogy két-három szezont is eltöltsek egy versenyző mellett. Nehéz volt, de épp ez segített hozzá, hogy hamarabb megtanuljam ezt a dolgot. Az igazán nagy változás később jött Janikával, mert ő francia itinert használ, ahol csak sebességi fokozatok vannak, de például Ranga Petinél fokozat és szög is van.

Nekem úgy tűnik, hogy a sportba is magaddal vitted az üzleti életből a profi megközelítést.

Mindenképpen. A kezdetektől fogva nem csak navigáltam, hanem nagy hangsúlyt fektettem a médiára is. Egységes megjelenéssel, profi marketinggel próbáltunk kitűnni a mezőnyből. Szerencsére a csapattagok is pozitívan fogadták ezt, mindenki felismerte, hogy ez jó a csapatnak, és további lehetőségeket nyit meg előttünk.

A klasszikus navigáláson felüli navigátori teendőket is ebben a szellemben próbáltad elsajátítani, és felépíteni?

Az elején csak lestem, hogy ki hogy csinálja, mit és hogyan szervez, gumik, üzemanyag satöbbi. Pontosan azért, hogy utána a későbbiekben le tudjam szűrni az esetleges hibákat, és ezekből tanuljak. Én azt vallom, hogy a hibákból lehet sokat tanulni, ha valaki hibázik azt nem kell szégyellni, hanem erre építeni kell, tanulni belőle, és akkor egyre kevesebb lesz a hiba, és végül kialakul egy ideálishoz közeli állapot.

Voltak nagy hibáid?

Voltak, persze! Rögtön az elején előfordult, hogy egy körgyorsaságin Cél Petivel egy kört kihagytunk. Még néztem is az időt, hogy hú de jót mentünk, és utána szóltak, hogy egy kör kimaradt. Talán ez volt a legnagyobb baki, de persze mindig van hiba, mert egy verseny nagyon komoly adrenalinfröccs számunkra. A versenyzőnek diktáláson felül figyelni kell az időkre, a gumikra, az autó felkészítésére, és még rengeteg apróságra, és a hibák sajnos becsúsznak.
Tavaly előtt ha jól emlékszem Miskolcon volt egy érdekes bakink. Kiszálltam a parc ferménél, és elmondtam Janinak mindent, hogy hol kell bemenni, de átment több állomáson keresztül. Ez is egy tanulság volt, hogy nem szabad kiszállni a kocsiból, amikor gurul benne kell ülni, mert a pilótában is dolgozik még az adrenalin, és arra koncentrál, hogy mi lesz a majd a gyorson.

Gyorsan tudsz váltani, a gyorsasági szakasz felfokozott állapotáról a szervizparkban szükséges hideg fejre?

Ezen a téren még van mit tanulnom, talán az idei év az, amikor próbálok egy kicsit másképp működni. Ebben rengeteg segítséget kapok Büki Ernőtől az elképesztő tapasztalatával, valamint Tóth Imi is sokat segít. Úgy gondolom, ők az ország legjobb navigátorai közé tartoznak, és épp az ilyen szituációkban tudnak sokat segíteni.

Térjünk vissza a pályafutásodhoz, jött 2010, egy teljes év Kazár Miklóssal.

Az egy egészen jó év lett, voltak jó részeredményeink is, de ekkor már éreztem, hogy a magyar közeg nem az igazi. A következő szezonban Spicivel versenyeztünk még szintén itthon, de az nem volt annyira jó év. Új volt még az autó, talán Magyarországon az volt az első Evo X, sok súly volt rajta, szerintem akkor még az angol mérnökök is csak tanulták a kocsit, így itthon nem is sikerült befejezni egy versenyt sem, csak Aradon értünk célba, de ott a harmadik helyen. A hazai közeg azonban továbbra sem tetszett, így arra a döntésre jutottunk, hogy 2012-ben megpróbáljuk a Román-bajnokságot.

Volt köze ehhez a sikeres Arad Ralinak?

Mindenképpen, de nem is az eredmény miatt, hanem azért mert nagyon jó volt a hangulat. Barátságosak voltak, kedvesek, jó versenyt szerveztek, és még a mai napig is figyelem az ottani bajnokságot. Rengeteg versenyzővel is tartom még a kapcsolatot, akár Tempestinivel, az idősebbel és a fiatalabbal, Porcisteanuval is, mert tényleg nagyon baráti a hozzáállásuk, és azoknak a jelenségeknek a nyomát sem éreztem, ami miatt hátat fordítottunk a hazai bajnokságnak.

A Temesvár Ralin másodikak lettünk, és utána mentünk Aradra, ahol Spici a pályabejárás alatt rosszul lett, és kórházba került. Nagyon furcsa szituáció volt, mert nem tudtam mi történik, és miért történik, sőt a mai napig nem tudom pontosan mi volt ez valójában. Utána már nem is működött a dolog a betegség miatt, így Kazár Miki miután 2012-ben bajnok lett, visszahívott, hogy menjünk WRC-vel 2013-ban. Sok autót megnéztünk, végül a Xsara WRC mellett döntöttünk. Érdekes helyzet volt, mert mikor megérkezett Turán Frici jóval fiatalabb Fordja, akkor már csak másodikak tudtunk lenni, mert az autók közötti különbség döntő volt. Ennek ellenére bajnokok lettünk, Mikinek az volt a második címe, nekem az első. Ráadásul Pécsen szereztük meg a végső győzelmet, ott is leszakadt az ég, talán tizedikek voltunk, és ha Bútor Robi megelőz minket, akkor elúszott volna a bajnoki cím, de végül megszereztük. Természetesen nagyon örültem, és büszke voltam rá, de aztán kérdeztem magamban, hogy most akkor hogyan tovább.

Navigátorként is más egy WRC-vel versenyezni?

Nagyon más. Jóval összetettebb, mert rövidebbek a féktávok, más a kanyarsebesség, máshogy kell felírni a pályákat, máshogy is kell mondani, sokkal hangsúlyosabban kell mondani a féktávokat, szóval az más piskóta.

Utána pedig jött az R5 korszak.

Ott is mi voltunk az első fecskék egyike. Beppo Harrachtól tudtuk bérelni az autót, és ez egy szerencsés együttműködés volt. Beppo nagyon jó autót adott, és a teszteken is sokat segített a beállításokban, ami nagyon fontos volt, mert akinek akkor egyáltalán volt R5-ös technikája, az még nagyon tapogatózott a beállításokkal. Közben kipróbáltunk egy RRC Fiestát is, de az olasz csapatban nagyot csalódtunk, és vissza is tértünk az R5-höz. Némi szerencsével ugyan, mert Herczig Norbi kétszer is kiesett, de újra bajnokok lettünk.

Persze utána újra jöttek a kérdések: megvan a második cím is, mi legyen? Hagyjam abba? Fejlődjek tovább, vagy ne folytassam? De akkor egy barátom megkeresett, hogy Janika vissza szeretne térni. Leültünk beszélgettünk, leültünk a Peugeot-val is, és nekem nagyon tetszett a terv, de hát egyből nem lehet beülni egy hétszeres bajnok mellé. Leadtam a belső felvételeimet, hogy az ahogy diktálok megfelel e Janinak, tudunk e együtt menni. Egy hét múlva visszahívtak, hogy akkor folytassuk a megbeszéléseket.

Tehát kétszeres bajnokként felvételizned kellett?

Pontosan, de ez teljesen rendben volt, hiszen ezen a szinten már nem úgy van, hogy persze gyere és menjünk. Elkezdtük ezt a kétéves projektet, és voltak sikerek és kudarcok is.

Janika nagyon más ember, mint Kazár Miki, ezt hogyan tudtad kezelni?

Igen, ő gyökeresen más egyéniség, a saját kis világát éli a versenyeken is. Sokan mondták is, hogy vigyázzak majd vele, de egyrészt nem foglalkoztam vele, másrészt, ha igazodsz hozzá valamilyen szinten, akkor tökéletesen együtt lehet vele dolgozni. Azt tudni kell, hogy neki az kevés, ha jól mondod a pályát, az is szükséges, hogy az autóban is megbízzon, és ha az autóban is bízik, akkor mindenhol el fogja nyomni, az biztos. Ha viszont nem bízik az autóban, akkor felesleges kockázatot nem fog vállalni. Ez meg is mutatkozott ez alatt a két év alatt. Abszolút harmadikak voltunk 2015-ben, aztán hetedikek 2016-ban.

Csalódás volt ez a hetedik hely?

Nem csalódás volt, hanem inkább az, hogy ugyan megtettünk mindent, hogy az autó olyan legyen amilyennek lennie kell, és nyertünk is egy Kassa Ralit egy elég komoly csatában. Fehérváron is ott voltunk pariban Norbival, de valahogy mégsem tudtunk dűlőre jutni az autóval. Sajnos világszerte látszik, hogy ez a konstrukció valamiért nem működik, de a márkaváltás nem jöhetett szóba. Így aztán teljesen jó viszonyban elváltunk, és jött Ranga Petivel az együttműködés.

Amikor beültél Peti mellé, számítottál rá titkon, hogy akár 2017-ben összejöhet a futamgyőzelem?

Reálisan néztem a helyzetünket, és tudtam, hogy rengeteget kell még tanulni. Pályaismeretet kell gyűjteni, versenykilométert kell gyűjteni, úgy gondolom ez egy több éves együttműködés. Petiben a fiatalsága, a precizitása, az odafigyelése, a vezetési stílusa fogott meg, és az, hogy hogyan építi fel a versenyt maga körül. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Ranga név nem számított.

A csapat is vonzerő volt?

Mindenképpen. Ez nem is csapat, hanem egy kis család. Top Zoliék, Büki Ernő és a Ranga fiúk egy kis családot alkotnak, Peti és Laci szinte minden nap ott van a műhelyben, és ebbe a családba bekerülni óriási megtiszteltetés. Nagyon hamar befogadtak, könnyen ment a beilleszkedés, és nagyon jól érzem magam közöttük.

A veszprémi győzelem lehetőségére mikor gondoltatok, mikor hittétek el, hogy összejöhet?

Maga a felkészülés is már sokkal alaposabb és profibb volt, mint az eddigi versenyeken. Fontos, hogy megvolt az a pályaismeret is, ami eddig hiányzott, hiszen itt már mentünk a Mikulás Ralin. Sikerült a változó körülményekhez is alkalmazkodnunk, és ez is nagyon fontos volt. A háromszoros bajnok Benik Balázzsal vívtunk nagy csatát, ami egy nagyon nemes küzdelem volt. A gyorsok előtt és után jókat beszélgettünk Balázsékkal, de amikor felhúztuk a sisakot, mindenki maximális erőbedobással tette a dolgát. Én is próbáltam beleadni azt a pici pluszt, amit az eddigi pályafutásom során összegyűjtöttem, és így, hogy mindenki beleadott mindent, elértük a célunkat.

Különleges győzelem volt ez, hiszen valahol ott volt veletek Ranga László is.

Peti a végén azt kérte, hogy várjuk meg Balázsék idejét, mert nem bírja végigizgulni, hogy megvan e a győzelem. Aztán amint láttuk az időeredményeket, hogy megvan, akkor azonnal eszébe jutott mindenkinek, hogy utoljára 97-ben Kisbéren nyertek Laciék, és a könnycseppek megjelentek az arcokon. Ernő nem is jött ki a szervizparkból, ő még jobban izgulhatott, de a céldobogónál őt is elragadták az érzelmek. Nem nagyon hiszek a számmisztikában, de ha megnézzük, hogy Ranga László 1957.07.07-én született, és nekünk hetes volt a rajtszámunk, és a 60. születésnapján versenyt tudtunk nyerni 20 évvel az utolsó győzelme után, akkor még most is beleborsózik a hátam.

Jó úton haladtok, de mi a végcél? Bajnok már voltál kétszer is.

Hiányzik egy ERC és egy Vb a palettáról. Most úgy gondolom, hogy addig nem szeretném abbahagyni, amíg legalább egy ERC és egy VB futamon nem tudok elindulni. Valamelyik nap épp megszámoltam, hogy 67 kupám van, és egyedül Szombathelyen nem tudtam még navigátorként abszolút győzelmet szerezni, szóval még tegyük azt is a bakancslistához.

Petiben érzed azt, hogy vele teljesülhetnek ezek a céljaid?

Most még nem, de az út végén mindenképpen. Ugye ő ERC-n már ment, azzal nem lenne gond, de a Vb-hez még sok tapasztalat kell mindkettőnknek. Ahhoz nagyon fel kell nőni, és úgy gondolom, hogy itthon Turán Frici az aki most meg tudná csinálni, de hát neki meg is van már a rutinja. Fizikailag is megterhelő egy ilyen verseny, és hiába edzek nagyon komolyan, még ez is kevés. Sajnos az időbeosztásom, és a munkám miatt nem tudok Matics Zsolthoz járni, de abban biztos vagyok, hogy ha komolyan szóba kerül a nemzetközi szereplés, akkor szeretnék eljutni hozzá. Látva a munkáját, látva az eredményeit, biztos vagyok benne, hogy szükség van arra a felkészülésre is, hogy olyan állapotba kerüljek, amiről úgy gondolom, hogy egy eredményes nemzetközi szerepléshez szükség van.

Hogyan készülsz a versenyekre?

A többséggel ellentétben én nagyon ritkán nézek vieókat, és akkor is inkább a külső felvételeket nézek az előző versenyekről. Mi az amiben hibáztunk, hol mentek jobban a többiek, hol tudnánk gyorsulni, ezeket figyelem. Persze ezeket az itthoni pályákat már én is nagyon jól ismerem, ezért nincs is szükség a belső felvételekre, ha új helyszíneken mennénk, akkor én is jobban hagyatkoznék a belsőkre.

Milyen stílusú navigátor vagy?

Én inkább az eddigi pilótáim mellett gyűjtött tapasztalatokra próbálok építeni. Eddig gyűjtöttem a tapasztalatot, most pedig próbálok ebből valamit visszaadni.

Alakítod is egy picit Ranga Pétert?

Bizonyos mértékben mindenképpen, de ezt majd ő fogja eldönteni, hogy ez mennyire befolyásolja őt, azt majd ő fogja tudni. Inkább azon van a hangsúly, hogy közös csapat vagyunk, és ez egy közös munka.

Kihívás?

Nagyon nagy kihívás. Janinál még egy picit be voltam rezelve, hiszen ő egy hétszeres magyar bajnok, ott egyszer egyszer a hangom is elcsuklott, de itt sokkal határozottabb vagyok. Nincs akkora nyomás, most menni kell, minél ügyesebben és okosabban, sok tapasztalatot gyűjteni, mert látszik, hogy még pályaismeret, és kilométerhiány van, de tudom, hogy működni fog. Lesznek még sikerek, remélem olyanok, mint Veszprémben, de abban is biztos vagyok, hogy lesznek kudarcok is. Ezektől nem kell megijedni, tanulni kell belőle, és építkezni. A célunk az volt az év elején, hogy jó lenne beférni az első ötbe. Most negyedik helyen állunk, és lesz még egy hazai verseny.  Frici elég messze van tőlünk, de biztos vagyok benne, hogy még robbantani fog, és Ádám is ott van, és ő is nagyon ügyes pilóta.

Nagyon profi módon beszéltél eddig a raliról, de hol van az élvezet? Mennyire hobbi neked a rali?

Mindenképpen hobbinak kell tekintenem, mert a munkám és a családom miatt nem tehetek mást. Nem szabad, hogy ezek elé kerüljön, volt, és lesz is olyan, mikor azt mondom, hogy nem tudok elmenni egy tesztre, mert a családdal vagyok, és ezt muszáj betartani. Persze azért minden kihívás, és nehézség mellett óriási élvezet is rali, főleg most, hogy gyakorlatilag belecsöppentem egy családba. Sokat jelent, hogy ott van Büki Ernő is velünk, és ez mindig feltüzel, ha pedig valami gond vagy probléma adódik, akkor a verseny után összeülünk egy kis kocsmában, és átbeszéljük a történteket.

A pályán van olyan pillanat, amikor kizökkensz egy tizedmásodpercre, és azt mondod magadban, hogy ez most mekkora élmény volt?

Nincs. Mindig oda kell figyelni, azt szoktam mondani, hogy a versenynek akkor van vége, ha betesszük az autót a parc fermébe, és kitűzik a végeredményt. Akkor van megnyugvás. Amikor hazafélé megyek, akkor szoktam átgondolni, hogy az a gyors milyen jó volt, mekkorát ugrattunk, vagy, hogy valahol át tudtuk nyomi padlón. Persze biztosan lehetne lazábban is, de nem biztos, hogy akkor ezt így végig tudnám csinálni.

Ha meglesz a szombathelyi trófea, túl leszel a sikeres ERC és Vb futamokon, akkor abba tudod hagyni?

Valahol majd egyszer abba kell hagyni, mert azért sok időt elvesz. De ha valaha abba is hagyom, akkor lehet, hogy szívesen segítenék egy csapat mellett. De most még egy picit messzebb van a Vb, közelebb van az ERC, úgyhogy előbb a bakancslistámon kell végigmennem.

foto: MGR Images, Szőke Tamás archívuma, Szőke Tamás facebook, Spici facebook, Kazár Miklós facebook, Ranga Motorsport