Enzo Ferrari Hamiltont választaná

Méhes Károly 1990 óta tudósít a Forma-1-es paddockból. A FERRARI 70 című összefoglaló kötete nemrégiben jelent meg, összefoglalva benne a Scuderia hét évtizedét. Ám a jubileumi évadban a szakember további érdekességeknek jár utána, hogy a nagy Ferrari-tabló minél több apró részlettel egészüljön ki. Ezúttal Pino Allievivel, az olasz F1-es újságírás nagy öregjével beszélgetett Enzo Ferrariról Spielbergben.

Mikor találkoztatok először?

Valamikor az 1960-as évek vége felé, Monzában. Még nem is voltam újságíró, egyetemre jártam. Megjelent egy teszten, és egyszerűen elkezdtem vele beszélgetni. Aztán amikor a sajtónál kezdtem dolgozni, kissé felemelte a szemöldökét: Á, újságíró lettél… Az már kicsit más volt ugye, de a köztünk lévő jó kapcsolat ezzel együtt folytatódott. Megtudta, hogy az apám dolgozott nála 1938-1940 között, mivel az apám az Alfa Romeónál volt, de persze ott, Modenában, Ferrarinál, csak az Alfa alkalmazásában. A kapcsolatuk nagyon szívélyes volt.   

Ha interjút kértél Ferraritól, ő mindig rendelkezésedre állt?

Úgy mondanám, sosem utasított vissza, noha lehet, hogy nem lett belőle „hivatalos” interjú, csak elbeszélgettünk. Nyíltan megosztotta velem a gondolatait. Én pedig tisztában voltam vele, mi azt, amit megírhatok és mi az, amit inkább nem.

Volt botrány?

Nem volt botrány. Amikor valami felhabzás zajlott a Scuderiánál, felhívtam vagy elugrottam hozzá. Megesett, hogy háromszor, négyszer is beszéltünk egy héten. Sőt, volt úgy, hogy naponta.

Mondd, Ferrari drukker vagy?

Hát, igazából Alfa Romeo-drukker vagyok, illetve voltam. A Ferrari meg az Alfából következik, hiszen a Ferrari tényleg az Alfa Romeo oldalbordájából született.

Mondják, hogy Enzo Ferrari nagyon lobbanékony ember volt, és nem épp egy könnyű karakter. Te is megerősíted ezt?

Azt tudom megerősíteni, hogy nagyon-nagyon nehéz volt vele. Többnyire semmiben nem értettünk egyet, de mégis ragaszkodtunk egymáshoz. Folyton kiabált, még a pilótáival is. Kemény fickó volt, és mindenről nagyon határozott véleménye volt, aminek az ellenkezőjéről szinte lehetetlenség volt meggyőzni. Ám végül, azt kell látni, hogy többnyire neki volt igaza. Például, amikor a FOCA (a Bernie Ecclestone vezette kiscsapatok szövetsége – szerző) ellenében ágált. A nagy veszekedésnek az lett vége, hogy mindenki szépen aláírta a Concorde Egyezményt. És hol került erre sor? Hát Maranellóban. Balestre, Bernie és mindenki elzarándokolt ide. És még ma is, 36 évvel később a Concorde Egyezmény legfontosabb részei azok, amiket Enzo Ferrari sugallt és még most is érvényesek.

Mely pilótákat értékelt a legtöbbre?

Úgy vélem, Nuvolarit és Villeneuve-öt. Ők ketten nagyon hasonlítottak egymáshoz. Mindketten nagyon kockáztatva vezettek, és Ferrari szerette azokat, akik szinte az életüket is készek kockára tenni a csapatáért. Mindig 100 százalékig nyomják, még csak nem is 99 százalékig. Nuvolari és Villeneuve erre készek voltak.

Hogyan viszonyult a világbajnokaihoz?

Ez már más tészta. Imádta John Surteest – aztán kirúgta. Imádta Laudát – aztán amikor elváltak útjaik, mondtak egymásra mindenfélét. Nem nagyon bírta Fangiót. De szintén imádta Ascarit, aki ifjúkori jó barátjának, Antoniónak volt a fia. Ugyanez már nem mondható el Hawthornról és Phil Hillről. Scheckterrel nagyon szakmai volt a kapcsolata. Őt azért szerződtette, mert ahogy nézte a tévén a versenyzését, megérezte benne a tüzet. Jól járt vele, mert Scheckter rögtön első évében világbajnok lett.

Tudsz olyan versenyzőről, akit el akart csábítani Maranellóba, de kikosarazta?

Szerintem sok olyan pilóta volt, akiket szívesen látott volna a csapatában. Például biztos vagyok benne, hogy meg akarta szerezni Jackie Stewartot. A protípus-bajnokságra volt is vele szerződése, de a F1-re nem. Úgy vélem, a pénzben nem tudtak dűlőre jutni. De azt tudjuk, hogy Stirling Mossnak már volt szerződése, amikor 1962-ben balesetet szenvedett, ami véget vetett a karrierjének.

Mit gondolna Ferrari a mai mezőnyről?

Erre könnyen felelek. Sokra tartotta volna Alonsót, de csak mint versenyzőt, nem a politikus oldalát Alonsónak, mert sosem kedvelte a machinátor típusú versenyzőket. És tutira nagyon bírta volt Hamiltont. Ma Hamilton lenne az ideális pilóta Enzo Ferrari számára. Vagy esetleg még Ricciardo. Ami a mostani Ferrari-párost illeti… Hát, szerintem Sebbel és Kimivel átlagos munkakapcsolatuk lenne, de semmi több.

foto: © La Gazzetta dello Sport, © Reppublica, © Formulapassion, © Turnology, Kulcsár Enikő