Nagy Dani: “Ez most a lehető legrosszabbkor történt”

Nagy Dániel a WTCC Nürburgringi versenyhétvégéjén a nyitó futamon 14. lett, úgy, hogy 1.3 másodperccel marad el csapattársától, míg a második versenyen a pálya utolsó harmadában szenvedett balesetet. Eleinte nem tudtuk mi történt Danival, aztán csak lassan csordogáltak a hírek, ezért a hazaérkezése után a race1.hu megkerestük Danit.

A 99-es rajtszámú zengős autóba a Nürburgringre új motor került. Sajnos nem az idei fejlesztésű erőforrás, hanem a 2015-ös motor, de előrelépés volt ez is, hiszen az eddig használt motort már Ficza Feri is nyüstölte az előző szezonban, és Dani is ezzel ment a szezon első három hétvégéjén. A fejlődés így is érezhető volt, sőt az első napon még több lóerőnek örülhetett a zengő magyar WTCC pilótája.

A mért körökön ez ugyan nem látszott, de kifejezetten jól ment a kocsi. Nagyon közel voltam Michigamihoz és Aurelienhez, de azt is hozzá kell tenni, hogy a sokan hangtompító nélkül mentek. Németországban azonban ezt szigorúan veszik, kijött a rendőrség, és azt mondták, ha ez így marad, másnap itt nem lesz körözés. Mindenki beszerelte a hangtompítókat, és az én autóm drasztikusan lelassult. A gyáriaknak teljesen más rendszerük van, ezért őket nem viselte meg annyira a fojtás, tehát rögtön megnőtt köztünk a különbség.

Ennek ellenére maradt sikerélmény péntekre is, mert Aurelien Panis több mint 7 tizedmásodperccel lassabb volt Daninál.
Rengeteg belső kamerás felvétel néztem a hétvége előtt, és ez nagyon sokat segített a hétvégén, mert ahol láttam, hogy szárazon, hasonló autóval elfér padlógázon, ott tudtam, hogy nekem is sikerülni fog, és sikerült is. Ezt először a második szabadedzésen tudtam igazán megtenni, és ott meg is vertem a csapattársamat, ami nagy élmény volt.”

Az időmérőre Dani úgy ment ki, hogy tudta, a motorcsere miatt amúgy is hátrasorolják, így a további tanulás volt az elsődleges cél. Ennek ellenére a köridő sem volt rossz, négy másodpercen belül maradt Panishoz képest, és Michigami is 10 másodpercen belül volt.

Az első futamon egy meglepően jól rajtolt Dani, Panis és Gleason mellet is elviharzott, és már Michigamit szorongatta. “Kaptunk a verseny előtt egy rajtprogram frissítést. Nekem sem sikerültek jól a próbarajtok, de aztán kitaláltam a megoldást, és talán az egyik legjobb rajtom nekem volt a mezőnyben. Aztán a kavarodásban nem jöttem ki jól és egy picit visszaestem. Talán még tudtam volna Aurelient is tartani, de volt egy pici elfékezésem az első körben a célegyenes végén, így alám tudott fordulni. Persze az egyenesekben sokkal gyorsabb volt, de az utolsó körben így is egy picit gyorsabb voltam nála.” – mesélte Dani az első futam eseményeit.

A fő futamra kicsit változtattak a beállításokon, de nem lett jó az irány, az autó túlkormányzott volt. Az első körben még az új gumi kompenzálta ezt, de a másodikban már lelassult Dani, így nem tudott csatázni az előtte haladókkal.

“Az utolsó körben már nem is feszegettem a határokat, de utolért Monteiro, és komoly nyomást helyezett rám. Ez a Döttinger Höhe előtti szűk és nagyon gyors részen történt, és igaz, hogy elméletileg a pozícióért harcoltunk, de tudtam, hogy úgyis megelőz az egyenesben, és amúgy sem akartam feltartani a Vb éllovasát. Döntenem kellett, hogy félrehúzok és elengedem, vagy maradok előtte az egyenesig. Úgy döntöttem emelek egy kicsit a tempón, és maradok előtte, aztán majd előz az egyenesben, az a legbiztonságosabb, hiszen előttünk sem volt már autó, így ő sem veszített semmit. Aztán megérkeztem a Schwalbenschwanz előtti gyors jobbos féktávjára, ráléptem a fékre és elúszott az autó hátulja. Innentől csak utas voltam, és próbáltam csökkenteni az ütközés erejét, de végül jóval 100 feletti sebességgel szinte frontálisan a korlátnak ütköztem. Ez volt a szerencsém, mert így a gyűrődő zónák megvédtek, ha oldalról találom el a korlátot komolyabb baj is történhetett volna.” – mesélte Dani az esetet, ami után elsőre műszaki hibára gondoltak, de nem az volt az ok. “Először a belső kamerát néztem vissza, és már ott látszott, hogy jó 10 méterrel később fékeztem mint az előző körben, és ez már nem fért bele.A kanyarbejáraton ez már akkora sebességtöbblet volt, hogy kitört az autó hátulja, és bekövetkezett a baleset. Nagyon kevésen múlott, mert egyenesbe tudtam hozni az autót, de a fűre csúsztam és ott ismét elveszítettem a tapadást.”

A Honda nagyon összetört, a kárfelmérés még tart, azt sem tudni még, hogy a motor mennyire sérült, Dani viszont nagyon rosszul érzi magát az eset miatt. “A lehető legrosszabbkor jött ez a baleset. Rengeteg erőfeszítés van amögött, hogy menni tudunk a bajnokságban, és ez most a lehető legrosszabbkor jött.” 

Leszámítva a balesetet, Dani rengeteget tanult ezen a hétvégén, és ha tehetné, már most visszamenne a pályára. “Én olyan vagyok, hogy ilyenkor azonnal visszamennék, és szeretném azt a részt ahol hibáztam, vagy úgy érzem, hogy maradt bennem, szeretném megcsinálni jól. Ez igaz volt Marokkóban is, hogy a második versenyen abban a kanyarban, ahol balesetet szenvedtem, minden egyes körben ugyanúgy pár centire mentem el a faltól. Azt gondolom ez a fejlődés kulcsa, hogy az ember tanuljon belőle, és leküzdje magában ezeket az eseteket. 2013-ban épp Felipe Massával történt Monacóban, hogy kétszer hibázott ugyanott. Ilyenkor fontos, hogy a megfelelő mentális tréningekkel ezeket az eseteket feldolgozza egy versenyző, mert az agyban tudat alatt megmaradnak az ilyen hibák. Marokkóban ezt sikerült feldolgoznom, remélem a Nürburgringen sem követem el többet ezt a hibát.”

Végül a defektek kérdését sem hagyhattuk ki, természetesen a Zengő Motorsportnál is aggódtak a defektek miatt, sőt a gumikérdés egy másik aspektusára is rávilágított Nagy Dani. “Hiába megyünk sokkal többet mint egy átlagos versenyhétvégén, többet vagyunk a pályán, és kilométerben is többet teljesítünk, mégis ugyanúgy 12 új gumit kapunk. Nyilván emiatt a szabadedzéseken mindenki felteszi a használt gumit is, amiatt is kevesebb az adat amit gyűjthetünk. A versenyre pedig senki sem mer kockáztatni, így mindkét futamon új gumikkal megy mindenki. A beállítások kérdése is érdekes, hiszen ez egy világbajnokság. Egyetlen csapat sem fog változtatni például a kerékdőlésen sem, hiszen ha minimálisat változtat, és kanyaronként veszít csak egyetlen századot, az 170 kanyarban már 1,7 másodperc. Ugyanez a helyzet a guminyomással is. Minden gyári csapat így gondolkodik, ezért ezt nem megoldás. Szerintem az alapvető gond, hogy ezek a gumik nem erre a terhelésre készültek. A Nordschleifén olyan terheléseket kap a gumi, amit semmilyen más szituációban sem, így elszakadnak benne az apró elemi szálak, és egy látszólag jó állapotú gumi is minden előjel nélkül kidurran. Ettől kezdve a versenyző nem tehet semmit. Eddig csak a szerencsén múlt, hogy nem történt nagyobb baj, hiszen hiába nagyon biztonságosak a mai versenyautók, egy nagy tempójú oldalirányú ütközésnél az gyűrődőzónák hiánya miatt az óriási lassulásból fakadóan hatalmas a sérülésveszély.” 

foto: Zengő Motorsport, Fiawtcc Media