Nagy Dani – “Volt amikor kinéztem a lelátókra.”

Egy 13. hely a nyitó versenyen, és egy kiesés a Fő futamon, ez Nagy Dániel mérlege a WTCC Hungaroringi versenyhétvégéjén. Legalábbis az eredménylistákon ez szerepel. Mert aki látta a versenyeket, az pontosan tudja, hogy ebben a hétvégében több volt, sokkal több…

Kezdjük azzal, amit talán már mindenki tud. Nagy Dániel ebben a szezonban azzal a Hondával versenyez, amely már tavaly is elavult volt, hiszen a 2015-ös specifikációjú autóval megy, amit azóta már többször is fejlesztettek, így szinte minden lényeges elemében gyengébb, mint akár csapattársa Aurelien Panis, akár a három gyári versenyző autója. Ennek ellenére Dani az esős második szabadedzésen, ahol nem érvényesült a motorerő, kilencedik lett. Aztán az első versenyen, már száraz pályán óriásit küzdött Panissal, Michigamival és a ladás Gleasonnal. A második versenyen pedig a motor elgyengülése miatt nem tudta tartani a lépést a mezőnnyel. A vasárnapi futamok után beszélgettünk Nagy Danival.

Hihetetlenül érzelmes pillanatokon vagyok túl, kell pár nap amíg ezt feldolgozom. Most egy kicsit pihenek, az edzéseket is csökkentem, és megpróbálom elraktározni magamban ezt a hétvégét.” – kezdte a nagyon fáradt versenyző. “Hetek óta erre a hétvégére készültünk. Gumit spóroltunk, kerestük a legjobb beállításokat, de most úgy érzem nem volt velünk a szerencse a Hungaroringen. A második futamon elment az erő a motorból, és ki kellett állnom. Ez az a motor, amivel Fecó tavaly végigversenyezte a szezont, és én is mentem idén két hétvégét. Lehet, hogy most ért el élete végéhez, folyamatosan hibaüzeneteket kaptam a verseny közben, és nagyon nehéz volt így koncentrálni a pályára. Már kész az új, ami sajnos szintén 2015-ös specifikáció, de legalább vadonatúj. Nem akartuk most beépíteni, mert az 10 helyes rajtbüntetést jelentett volna, és a Hungaroringen bíztunk egy jó edzéseredményben. Sajnos a plusz 80 kilogramm is megpecsételte az időmérőm, pedig kaptunk egy ígéretet, hogy tekintettel lesznek a technikai hátrányunkra. Mégis megkaptuk a pluszsúlyt, de remélem, hogy most észrevették a WTCC irányítói is, hogy ennek így nincs értelme, és a jövőben erre tekintettel lesznek.”

Az első futamon Dani és a csapat lelkesedése és a kitartó munka mintha eltüntette volna a technikai deficitet. “Nagyon jó volt látni, hogy az időmérős lemaradás után, Michigamival, Aureliennel, vagy a ladás Gleasonnal, aki 80 kilogrammal könnyebb volt, tudtam meccselni. Köszönöm a mérnökömnek is, mert sikerült egy nagyon agresszív beállítást kitalálni, ami működött. Túlkormányzott autóval indultam, küzdelmes is volt miatta a futam eleje, de aztán működött. Én úgy ültem be az autóba, hogy ki fogom nyomni a szemét, és ahogy láttam, hogy tudok jönni felfelé, bevállaltam komolyabb előzéseket, extázisban versenyeztem.”

A Hungaroringen mindig fontos tényező a közönség biztatása, és a idén a Michelisz Norbi zászlók mellett, sok Nagy Dani feliratú zászlót, pólót, transzparenst is lehetett látni. Dani ugyanazt a szeretetet kapta a szurkolóktól, mint Norbi, és ez is sokat hozzátett az eredményhez. 
Volt amikor kinéztem verseny közben a lelátóra.” – vallotta be Dani. “Az autóban ugyan nem hallom őket, de mégis folyamatosan csengett a fülembe a dudaszó, és tudtam azt, hogy ennyi ember itt van velem. Megmondom őszintén, hogy amikor beraktam az autót Michigami mellé, hatalmas nagy lendületet adott a közönség. Eleinte még nehéz volt feldolgoznom, hogy ennyien érdeklődnek irántam, de aztán megszoktam, most pedig már csak arra tudok gondolni, hogy jövőre visszajöjjek és egy jó eredménnyel megköszönjem.”

Dani már tavaly is ott volt a Zengő Motorsporttal, de mivel nem készült el a motorja, csak az üres karosszéria mellett figyelhette, ahogy Ficza Feri versenyez a pályán. Akkor nem láttuk rajta, de most bevallotta, hogy nem volt könnyű. “Nagyon nehéz volt, mert egy picit háttérbe szorítva éreztem magam. A csapat nagyon jó fej volt, mert  odafigyeltek arra, hogy ne így érezzem, de ennek ellenére nagyon kemény szituációkat éltem meg 2016-ban. Természetesen tiszta szívemből szurkoltam Fecónak és a csapatnak, de voltak olyan pillanatok is, amikor legszívesebben elbújtam volna egy sarokba, és elgondolkodtam volna, hogy most hogyan tovább. Idén viszont azt látom, hogy a sors folyamatosan adja vissza ezeket a pillanatokat.”

Daninak most sincsenek könnyű versenyei, mert a kétéves technikával kell harcolnia a többiek ellen, így már az is győzelemmel felérő siker volt, amikor Monzában pontot szerzett. Nemcsak nekünk, neki is megfordul néha a fejében, hogy milyen lenne, ha ő is a legújabb autóban ülhetne, és nem csak a Nagy Futamon, ahol Panis kocsijával ment, hanem egy éles versenyen is. “Őszinte leszek, igen, elgondolkodom néha azon, milyen lenne. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, hogy az a kocsi hogyan viselkedik a pályán. Monzában a telemetria megmutatta, hogy a csapattársamnál sokkal gyorsabb tudok lenni a kanyarokban. Ennek ellenére körönként 1.5 másodperccel voltam lassabb nála, úgy, hogy az egyenesekben 2 másodpercet kaptam tőle. Más lenne azzal a kocsival, de természetesen nagyon örülök annak, hogy egyáltalán itt lehetek, és próbálom kihasználni a lehetőségeimet.”

Dani igazi autóversenyzőhöz méltóan, már rögtön a verseny után előrefelé is nézett, és a Nürburgringre is gondolt. “Jön a Zöld Pokol, újabb nehéz feladat. Hamarosan megyünk tesztelni egy utcai autóval, hogy még jobban megismerjem a pályát. Sajnos sok hosszú egyenes van rajta, nem lesz könnyű dolgom a 80 kilós plusszal. Megint csak azt mondom, hogy remélem a sorozat szervezői látják, hogy ez mennyire megpecsételi a sorsunkat, és a korábbi ígéretüknek megfelelően minél előbb változtatnak valamit a szabályokon, ami nekünk is kedvező.”

foto: STom