Az apa, a csapatfőnök és a vb pilóta – egy személyben

Mosolyog. Ezt már megszoktuk, az esetek 98 százalékában így látjuk őt. Akkor is, ha nyer, sokszor akkor is, ha nem nyer, és akkor is, ha valami csibészségen töri a fejét (mert szokott ám olyant is…). De ez a mosoly új, ezt még nem láttuk, hiszen nem találkoztunk vele, mióta édesapa lett…

MIRA

Ő az, aki miatt más lett Michelisz Norbi mosolya. Ahogy érkezik az interjúra, kialvatlanul, borostásan de látszik rajta, hogy végtelenül boldog, hiszen megváltozott az élete. Maga sem gondolta, hogy ennyire más lesz minden, és rögtön ezzel kezdjük a beszélgetést, hiszen ezek most azok a napok, amikor a versenyzés, a világbajnoki esélyek csak később következnek a sorban.

„Szerintem ez egy olyan dolog, amit nem lehet teljesen felkészülten várni. Természetesen számtalanszor elképzeltem azt, hogy milyen lesz majd, amikor megszületik a pici, de akkor, amikor az ember ott fogja először a kezében a kislányát, amikor először egymás szemébe néznek, azok olyan pillanatok, amit bármennyiszer elképzelhetsz előtte, de megtapasztalni teljesen más. Nagyon boldog időszak van mögöttem, és remélem, hogy előttem is. Sok minden változott az életemben, de szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik ennek a változásnak a nehéz és a kellemes pillanataiban is osztoznak velem, és ez hatalmas segítség.”

Azt is elmondta Norbi, hogy Mira születése után mennyire más volt a marokkói futam, mint az eddigi WTCC-s versenyek. Michelisz Norbi gondolataiban az első helyen ezúttal Johanna és Mira állnak.

„Talán egy kis csalódást okozok ezzel a rajongóknak, de bevallom, hogy pályafutásom során először, nem találtam a helyem az autóban a marokkói versenyen, és nem kizárólag az körül forogtak a gondolataim, amit abban a pillanatban csináltam. Szerencsére ez nem nyomta rá a bélyegét a versenyre, második vagyok az összetettben. Marokkó után pedig az időm nagy részét, itthon töltöttem, és sikerült maximálisan feltöltődnöm.”

Aztán Mira is megjelent az interjú helyszínén, Johannával indultak a nagymamához. Az ifjú Michelisz kisasszony édesen pihen a gyerekülésben, kicsit morcosan pillant fel, amikor a szemébe süt a nap, Norbi pedig gyorsan tanácsot kér, hogy vajon szabályosan kötötte e be a babahordozót. Minden rendben, mi pedig beszélgetünk tovább, de most már a versenyzésről.

WTCC

„A hétvégén már Monzában jön a következő kihívás, és most már a szabad gondolataim nagy részét ez köti le. Fontos lesz a 2017-es év, túl sokat dolgoztam már ahhoz, hogy engedjem kicsúszni a kezemből a világbajnoki cím esélyét, és szerencsére, Johanna és a családom is teljes mértékben támogat.”

A munka valóban teljes gőzzel folyik, Bári Gergővel folyamatosan egyeztet Norbi, hogy hol lehetne tizedeket találni, mert hiába teszteltek a Monzában a szezon előtt, még mindig ez lesz a legnehezebb verseny a Hondák számára. Monzában fontos a motorerő és a jó aerodinamika, és ezen a téren még akkor is hátrányban vannak Norbiék, ha a Citroen nehezebb lesz náluk. A lehető legkevesebb pontot szeretnénk veszíteni, mondja Norbi, és meg is indokolja a furán hangzó kijelentést.

„Rob Huff és privát Citroenek mögött szorosan ott a Volvo is, mi pedig fél másodperces lemaradásban vagyunk. Olyan kicsik a különbségek, hogy ez a fél másodperc is jelentheti azt, hogy nem férünk be az első tízbe az időmérőn. Így ez lesz az elsődleges cél, hogy az időmérőn a legjobb tíz közé jussunk, mert ebben az esetben megvan az esély egy erős pontszerzésre a nyitófutamon. Fontos lesz ez azért is, mert a végelszámolásnál szerintem ezek a versenyhétvégék, és ezek a pontok jelentik majd a különbséget.”

Marokkó után furcsán hangzik ez a megközelítés, de Norbi újra elmondta, hogy az első verseny iránymutató lehet ugyan, de nem szabad elfelejteni, hogy az a pálya kedvező volt a Hondának, így az ottani eredményből nem szabad messzemenő következtetést levonni. Így lesz ez Monzában is, ezért Norbi szerint a valós erőviszonyok a Hungaroring és a Nürburgring környékén derülnek majd ki.

A monzai jó időmérő kulcsa lehet a jól időzített szélárnyék használat, ehhez viszont egy tökéletesen együttműködő csapat munkája is kell. A harmadik gyári versenyző Michigami teljesítménye lehet döntő, de vajon megvan e a kellő tapasztalata a japán pilótának?

„A tapasztalata nem feltétlenül, viszont a sebessége az megvan hozzá.” – nyugtat meg Norbi. „A monzai teszten gyakoroltuk a MAC3-at is, és Marokkóban is jól teljesített az első éles csapatidőfutamán. Az látszott már a teszteken is, hogy viszonylag gyorsan alkalmazkodik, és bár a tempója néhány tizeddel mögöttünk volt, de bízom benne, hogy a versenyhétvégén ezeket a tizedeket megtalálja. A kulcskérdés, hogy a három autó egyforma tempóra legyen képes, és így egymást segíteni tudjuk a szélárnyékkal, szerintem teljesülni is fog.”

Ha Monza, akkor galamb. Nem hagyhattuk ki, hogy felelevenítsük a 2012-es esetet, amikor Norbi Coronel előtt vezetve a Roggia sikán féktávján eltalált egy galambot, majd az ütközés után azonnal lelassult az autó, és így elúszott a futamgyőzelem. A verseny után komoly kommentháború alakult ki, hiszen kívülről szemlélve érthetetlen volt, hogy egy galamb hogyan rongálhat meg egy futóművet, főleg amikor kiderült, hogy nem is az első lengéscsillapító tört el.

„ A jobb hátsó lengéscsillapító szára törött el.” – mondja Norbi, aki a felkészülés során szintén visszanézte az öt évvel ezelőtti futamot. „Valóban, ha azt látom, hogy az autó eltalál egy galambot és eltörik a hátsó lengéscsillapító, akkor nem könnyű összefüggést találni, de bármennyire is furcsa, mégis ez történt. Megeshet, hogy amúgy is eltört volna a féktávon a lengéscsillapító szára, az is lehet, hogy ez a pici ütés kellett csak neki, hogy megadja magát, mindenesetre a telemetriai adatok alapján, és a kocsiban ülve is egyértelmű volt, hogy pontosan az ütközés pillanatában tört el az alkatrész. Magyarázatot én sem tudok, de sajnos ez az igazság.”

Galamb talán nem lesz idén sem Monzában, ahogy 2013-ban sem volt, hiszen akkor versenyeztek ott utoljára Norbiék, igaz akkor már Hondával.

 

M1RA

Mirával kezdtük a beszélgetést, és a másik újszülöttel, M1RA-val fejezzük be, hiszen Norbi és Bári Dávid csapata a TCR-ben induló M1RA istálló is épp akkor teljesítette első versenyhétvégéjét, amikor Norbiék kislánya megszületett. Norbi így nem tudott ott lenni az első két versenyhétvégén, a grúziai versenyen a kórházban böngészte a telemetriai adatokat, a bahreini futam alatt pedig már otthonról segítette a csapatot.

„Folyamatosan kapcsolatban voltam velük, minden egyes futás után átnéztem a telemetriát, és Attikával telefonon próbáltuk megtalálni azokat a pontokat ahol tovább gyorsulhat. Nem mondom azt, hogy pótolni tudtam a személyes jelenlétet, de igyekeztem mindent megtenni, hogy segíteni tudjam a srácokat.” – mesélte Norbi az első két csapattulajdonosi hétvégéjének programját. A soron következő belgiumi versenyre viszont már elutazik, hiszen a csapat is nagyon fontos része lett az életének.

„Emlékszem arra a rengeteg ébren töltött éjszakai órára, arra a rengeteg telefonbeszélgetésre, a hosszú utazásokra, amit Bári Dáviddal közösen ebbe a projektbe tettünk. Ugyanúgy, mint a WTCC-ben, itt is elég sok energiát fektettünk abba, hogy sikereket érjünk el, és ha megszakadok, akkor is megteszek mindent, hogy összehangoljam ezeket a feladatokat, mert egyenként is fontos pillérei az életemnek. Nem azért hoztuk létre ezt a csapatot, hogy résztvevői legyünk a sorozatnak, hanem azért, hogy nyerjünk. Az, hogy ez már a második versenyhétvégén összejött, várakozáson felüli, de a neheze csak most jön, mert ezt a formát kell fenntartani. Számítottam rá, hogy harcolhatunk a bajnoki címért, de Bahrein után már el is hittem, hogy akár mindkét pilótával harcban lehetünk a címért, így ezt a lehetőséget sem akarom elszalasztani.”

 Nagy szó ez egy olyan csapattól, ami január elején még csak a fejekben létezett. Norbi és Dávid év elején építette fel a M1RA csapatot, és a közhiedelemmel ellentétben, nem készen vásárolták a felszerelést sem, hanem az egyik szponzoruk kínálatából válogatták össze az elképelésünknek megfelelő konfigurációt. A hirtelen jött siker után ott a veszély, hogy a „WTCC-s menők” csapata elbízza magát, de Norbi gyorsan megnyugtat, hogy emiatt nem kell aggódni.

„Dáviddal már beszéltünk erről, és pontosan látjuk, hogy mint minden csapatnál, nálunk is vannak olyan pontok, ahol tovább lehet tökéletesíteni a működésünket. Szerencsére az első két versenyre Bári Gergő is elutazott a fiúkkal, ő is segített szakami szemmel felügyelni az új csapatot. Ahol kellett javítottak a folyamatokon, de ennek a munkának sosem lesz vége. Látjuk azt is, hogy nem rendelkezünk annyi emberi és anyagi forrással, mint a TCR nagy csapatai, így ezt tudással illetve plusz energiával kell kompenzálni. Eddig úgy látom, hogy Dávid tökéletesen menedzselte ezeket a dolgokat, és arra számítok, hogy ha én is ott leszek a pályán, akkor ez egy újabb könnyebbség lesz a fiúknak. Remélem, hogy nem extra nyomásként élik majd meg, hogy ott a csapattulajdonos és mindenkinek vigyázban kell majd állni, de szerencsére olyan a viszony közöttünk, hogy ettől nem igazán tartok.” – fejezi be nevetve Norbi, de a kérdést nem tudja kikerülni, hogy vajon milyen főnök Michelisz Norbert?

„Szigorú! Ezen most biztosan sokan meglepődnek, de minden arra vezethető vissza, hogy kölcsönösen áldozatot vállalunk azért, hogy valami jó létrejöhessen. Szerintem rossz úgy belevágni bármibe, hogy az ember nem ad bele apait, anyait,  és ugyanezt a mentalitást látom Dávidon és Gergőn is. Mindenki sajátjaként tekint erre a projektre, és mindenki elszalasztott lehetőségként élné meg, ha nem tenne meg mindent azért, hogy jól működjön. Persze vannak nézetkülönbségeink, de ezeket mindig megbeszéljük, és én hiszek abban, hogy néha a vita eredményezi azt, hogy egy rendszer jobban működjön. A sikerhez az autósport világban sokszor stresszes pillanatokon át vezet az út, de utólag sokkal jobb élvezni a siker ízét, mint azt észrevenni, hogy hirtelen a mezőny közepén találjuk magunkat.”

Így élte meg a csapat az első versenyhétvégét, de egy új istállónál az is örök kérdés, hogy a többiek hogyan viszonyulnak a csapathoz. Ez főként akkor lesz pikáns, ha az újonc rögtön az élmezőnybe érkezik, mint ahogy ezt tette a M1RA is a TCR-ben.

Persze kapok telefonokat is, de ezek inkább panaszkodó, mintsem gratuláló telefonok.” – kezdi egy meglepő mondattal a választ Norbi. „Onnantól kezdve, hogy érdekellentétek vannak, a lelkes telefonok helyett az olyan hívások jönnek, hogy, Norbi most miért vagytok 15 kilóval könnyebbek, mint az Audik, vagy éppen azzal hívnak, hogy az a megoldás amit bahreinben használtunk a hűtőn, az szerintük nem volt szabályos. Én erre mindig azt mondom, hogy mi nyerni jöttünk, a plusz súlyokat nem mi döntjük el a bajnokságban, és mi mindent megteszünk, hogy saját magunkat a legjobb kiindulási helyzetbe hozzuk. Nem azért vagyunk ebben a mezőnyben, hogy barátokat szerezzünk. Van elég barátunk itthon, ha valaki nyerni megy egy sorozatba, ott óhatatlanul kialakulhatnak ilyen helyzetek. Az hogy szakmai szemmel tudjuk azt, hogy milyen csapatot szeretnénk, kellő biztosítékot jelent nekünk arra, hogy ez egy jól működő egység lehet. Ha ezt kívülről egy kicsit kritikusabban személik, nem is a minőséget, hanem a csapat eredményeit néha kétségbe vonva, azt elismerésnek veszem, mert pontosan tudom, hogy ilyen szinten hogyan működik az autósport. Ha a többiek panaszkodnak ránk, az azt jelenti, hogy valóban megérkeztünk, és vetélytársként tekintenek a mi kis M1RA csapatunkra.” – fejezi be Norbi, aki ebben az esetben már nem az a kedves srác, aki csendesen nyeri a versenyeket, hanem ugyanazt a keménységet mutatja, amit a pályán is látunk tőle, amikor egy kényes szituációban ellentmondást nem tűrően odateszi az autóját. Ne tessenek aggódni, ez kell a győzelemhez, a WTCC-ben és a TCR-ben is….

És ami a legfontosabb, akár pilótaként beszél a WTCC-ről, akár csapattulajdonosként a TCR-ről, a mosoly mindig ott van a szája sarkában. Pontosan úgy, ahogy Michelisz Norbitól megszoktuk, és eddig is láttuk. Illetve, nem pontosan úgy, most már más ez a mosoly…

 

foto: Paulo Maria/DPPI, fiawtcc.com, Michelisz Norbert facebook, TCR Media, M1RA, Honda Pro Racing/David Noels