Egy végtelenül szomorú bajnok – Tim Gábor

A race1.hu egy olyan autóversenyzőt keresett meg, aki tavaly nemzetközi bajnok volt. A baj csak az, hogy keresni kellett, hogy hol van mostanság?! Sehol nem olvastuk a nevét a nevezési listákon, nem volt sajtótájékoztató, hogy idén hol megy, melyik sorozatban. Mert logikusan, a tavalyi eredmény után, egy felfelé ívelő karrier újabb állomásáról kellett volna beszélgetnünk. Nos, nem így történt, egyáltalán nem…

Tim Gábort kutattuk fel, szó szerint. Gábor tavaly a nemzetközi Skoda Octavia kupa bajnoka lett. Egy olyan versenysorozaté, ahol gyári autók egyenlő küzdelme volt ismert pályákon, olyan országokban, ahol élnek, halnak az autósportért. Köztük hazánkban, a Hungaroringen. Amelynek első helyeit is Tim Gábor zsebelte be. De idén egészen biztos nem lesz így. És nem azért, mert éppen elmarad a hétvégi magyar futam, hanem mert Gábor idén egyáltalán nem részese a sorozatnak. De másiknak sem…

A győztes Skoda, a 33-as Tim Gábor

Ebből kifolyólag nem egy vidám beszélgetésre készültem. A felkutatás közben először Bende Imrét értem el, Tim Gábor menedzserét, aki felel az anyagi háttér előteremtésért, és minden olyanért, hogy Gábor csak a pályán történtekre koncentrálhasson. ” Sajnos egyelőre szomorú tényekkel kell szolgálnom. Megpróbáltunk mindent, de mindenhonnan nemleges, elutasító válaszok jöttek, amikor a 2017-es esztendőt tervezgettük. Miután a Skoda irányából a korábbi rózsásnak tűnő lehetőségekből már rózsaszín álmok sem maradtak, más nemzetközi kupasorozatban gondolkodtunk. De az sem jött össze, pedig egy ideig reménykeltő volt a lehetőség. De nem, ott sem jártunk sikerrel. Jelenleg sehogy nem állunk.”– fejezte be röviden a helyzetjelentést Imre. 

Aztán a tegnap esti egyeztetések után ma reggel, friss aggyal, egy elég hosszú beszélgetésbe keveredtünk Tim Gáborral. Ezt foglalnám most össze röviden. Megpróbáltam kicsit vidámra formálni, de nem ment, nem volt miért…

“Pont egy éve, tavaly ilyenkor a Skoda Octavia kupa szezonnyitóján is tudtuk már, hogy egyáltalán az évet, a teljes szezont nehéz lesz végig csinálni, annyira nem állt össze az anyagi háttér. Pedig a sikerek jöttek mindjárt a Hungaroringen. Úgy gondoltuk, ez majd lendíthet a továbbiakon. De nem, valahogy nem indult be kellően a szponzorációs háttér.” -kezdte szinte nosztalgikus hangulatban, egy 26 éves autóversenyző. 

” Pedig mi mindent megtettünk a csapattal. Nem teszteltünk, nem volt gumink, mindent elspóroltunk, hogy túléljük a helyzetet, és eljussunk a következő állomásra. És ez így ment egész évben, az utolsó bajnoki fordulóig ami Csehországban, Brnóban volt. Már bajnokesélyesként érkeztem, hisz a korábbi nyolc futamból, hatot megnyertem. Erre a futamra kaptunk a magyar importőrtől annyi támogatást, hogy rajthoz tudjak állni, ami elengedhetetlenül szükséges volt a bajnokság megnyeréséhez. Ott álltam hatszoros futamgyőztesként, és előtte azon kellett izgulnom, hogy a pályán dőljön el a cím, nem pedig a távollétemben.” – mondja kicsit elkeseredetten a bajnok. Mert az lett. Bizony a magyar Tim Gábor nyerte ezt a sorozatot. Amit év elején nem sokan gondoltak volna. Főleg a mezőny többi tagja. Azért a második helyen végző Tomas Pekarnak nem cseng rosszul a neve a pályaversenyzésben. 

Itt sem volt egyszerű a győzelem…

De a mi fiúnk győzött, aki teszt nélkül, és kevéske gumi mellett, szimulátorozással készült az egész bajnokságra, futamról futamra. Bízott a tanulmányaiban is, hisz autótechnikusként van némi rálátása még a versenyautók működésére is, azért kis teszt, és gumi sem ártott volna. De tanúsíthatom, hogy az interjú alatt sem panaszkodva mondta ezt, sőt talán ezek ismeretében mondhatjuk, elismerésre méltó, amit véghez vitt. Letett már valamit az asztalra, és ő semmi mást nem akar, mint folytatni. 

A boldog bajnok nyilatkozata…

” Én mindent megtettem a pályán, és annyira éltetett az a dolog, amivel év közben kecsegtetett minket a kupához autókat biztosító gyár. Konkrétan arról volt szó, hogy a bajnok egyet előre léphet, és a gyár tervezett projektjében kap lehetőséget, ami a TCR, vagy WTCC felé vette az irányt. Láttam erről a tervet, a vázlatokat, hogy milyen autót szánnak erre. Nagyon nyomtam ez miatt, hogy akár bajnokként én lehetek a két pilóta közül az egyik. Ahogy haladt előre az idő, láttuk, hogy a két dologból a TCR a kevésbé befutó, hisz a vállalat csoport másik autómárkáját indítja (azóta már múltidő) ebben a sorozatban. Tehát maradt a WTCC. Mondom, láttam az erre szánt autó vázlatait. Nagyon reménykedtem.” – árulja el az igazságot.

“Persze nagy titokban ment a dolog, de azért a WTCC közvetítésekben is lehetett hallani róla, hogy bizony a Skoda részéről voltak szakemberek látogatóban a futamokon. Az utolsó infó az volt, hogy a bajnokság után kapunk tájékoztatást, majd ez kitolódott az Octavia kupa díjkiosztójára. Hát ott a kupán és a pezsgőn kívül semmi nem volt. Próbáltunk az illetékeseknél valamit kipuhatolózni, de nem is álltak szóba velünk. Nem mondtak ők semmit. Mivel ez decemberben volt, így ment el az év”- folytatta szinte egy szuszra Gábor. És érzem, mint a cikk írója, hogy ezt ő nem panaszként mondja, csak ha valamit ígérnek a sorozat elején, még ha nem is alakul úgy, csak tájékoztassák az érintetteket. Ezt viszont elfogadható érvként kell elismernem.

Az élen Tim Gábor, az a bizonyos 33-as számú Clio 

” Ennek ismeretében lóhalálában Bende Imrével a Renault Clio Eb futamsorozatban való szereplés mellett döntöttünk, és szerveztük. Nem ismeretlen ez számomra, hisz 2015-ben szerepeltem egy forduló erejéig ebben a kiírásban a Szlovákiaringen, és alapvetően kellemes élményeim vannak róla. Igazi autóverseny folyik a pályán, hisz 40 egyforma autó száguld, és lökdösődik a jobb pozíciókért. Én az időmérőn második lettem. Aztán a rajt után az élre álltam, de egy safety car időszak után, az újraindításnál kilöktek a vezető pozícióból. A második futamon, azt hiszem jól mentem… a tizenkilencedik helyről indulva második lettem.” – mondja szerényen a nem mindennapi teljesítményt felidézve.

Az a parádés futam a Renault Clioval 

“Ezen tapasztalatok alapján gondoltuk, hogy itt szívesen mennék. Az autók nagyon jók, azért érződik, hogy a Renault az autóversenyt komolyan veszi minden szakágban. Voltak igen biztató tárgyalások, de február végén egyszer csak mindent elvágtak. És nem lett ebből sem semmi. Nagyon megviselt a döntés. Az, hogy vanyarci srácként Nógrád megyéből ezidáig eljutottam Édesapámnak köszönhetem, aki a gokartos időkben mindent rám áldozott. Később pedig Bende Imre adott bele apait, anyait és most mégis minden veszni látszik négy hónappal az Octavia bajnoki serleg átvétele után”– mondja igen elkeseredetten a bajnok. 

“Ilyen pótcselekvésként, és hogy ne essek ki a versenyzésből sem, barátommal a rali másodosztályban kívántunk versenyezni. De még erre sem jött össze a kellő fedezet. Most az van, hogy megőriztem életem első autóját, egy öregecske Nissan Sunnyt. Olyan állapotban volt 4-5 évvel ezelőtt, hogy még a műszakin sem ment volna át. Ebből az utcai autóból az évek során a szabadidőmben itthon Vanyarcon faragtam egy raliautót. Amivel most beneveztünk a hétvégi MARB ( magyar amatőr rali, a szerk.) egyik futamára. Amit Salgótarján és Kazár között rendeznek az ismert legendás ralis útszakaszon. Megyünk rajta oda-vissza háromszor…” – ismerteti legújabb futamának részleteit Gábor. 

És a jövő… A “100 éves baráttal”…

“2013 környékén lett kész a Nissan, mondtam jó lesz vele kiegészítő megmérettetéseken szerepelni. A legutóbbi Szilveszter ralin kategóriában nyertünk is vele. Most meg a MARB végső győzelemért szállunk harcba… Nem ez volt a fő cél idén, de ez van. Félre értés ne essék, nagyon ügyes, jó kezű srácok mennek itt is, de én valahol a pályaversenyzésben látnám magam idén is….” – mondta reménykedve a 2017-es év Skoda Octavia kupa nemzetközi bajnoka.

Mikor megkerestem Gábort, a magam stílusában, olyan vidámabb cikket szerettem volna tálalni az olvasóknak. Több, mint huszonöt éve írom kisebb, nagyobb megszakításokkal szeretett sportágam krónikáját. Sok versenyzővel beszéltem, sok dolgot megéltem, és amikor év elején újból belekezdtem, gondoltam ennyi év rutinjával itt már engem sok meglepetés nem ér. Pedig igen. Most éppen. Ezt itt nem fejteném ki bővebben, mert nem rólam szól a cikk. Talán egy másikban. De annyit megjegyeznék, hogy tudom, nem juthat mindenkinek szponzortámogatás, és versenyautó ülés. Tudom, hogy nem vagyunk gazdaságilag autós nagyhatalom. (bár néha a statisztikai hivatal mást hitet el velem). Tudom, hogy más olimpiai sportágak fontosabbak, nem is irigylem senkitől a támogatást. De egyet nem értek. Ha veszni hagyunk egy tehetséget. Legyen ez tornász, úszó, teniszező vagy akár szintén az egyéni sportágakat képviselő autóversenyző, aki ráadásul már letett valamit az asztalra. Na, ezt nem értem!