Mózer:”Én már nyertem, ha a célban a gyermekeim büszkék rám.”

Tavalyelőtt a kedvenc kategóriájában versenyzett, a Super 1600-ban, de idén a tavalyihoz hasonlóan, a Supercar mezőnyében nyomja Mózer Attila. Ahogy ő mondta”ha már itt áll ez a Skoda, legalább ne porosodjon…”

A tavalyi bajnokság hatodik helyezettje, most ismét nagy elánnal készül a hétvégére, hisz a húsvéti ralikrossz a RabócsiRingen számára is hazai verseny lesz. Ebből az alkalomból kerestük Attilát, aki a maga fanyar humorával, őszintén beszélt az eddigi és az előtte álló feladatokról.

„Nekem a kedvencem a S 1600 volt, és az is marad. Imádtam az első kerekes autókkal versenyezni. Minden métere annak a kategóriának élvezet, míg a Supercarban ez küzdés, de én ennek a küzdelemnek is élvezem minden körét”

Aztán visszapörgeti az idő kerekét pár héttel.

„Szlovákiában a szereplésem nagy csalódás volt. Nem fogok mindent a pályára, de borzasztóan nagy volt a por, egy ilyen szituációban, amikor nem láttam semmit, mentem neki a gumifalnak. Azt sem tudtam hol vagyok, melyik részén a pályának. A futómű elgyengült, elállítódott minden a kocsin. A motor sem ment rendesen, elvesztette az erejét a Skoda. A Fortuna nincs velem”

És akkor rátértünk a hazai versenyre.

„Most egy teljesen új motor került a Skodába. Nyomni fogom, a döntőben szeretnék egy jót autózni, ott már bármi lehet. Már bevettem a  „letojom tablettát”.  Hazai pályán jól kéne szerepelnem, sok ismerős, no meg a családom is kint lesz. Úgy kell szerepelnem, hogy a gyerekeim büszkék legyenek rám, mert akkor én már nyertem.”

Majd őszintén bevallja, nem eszik ennyire forrón a kását.

Én egy-egy szituációba már úgy megyek bele, hogy tudom, hétfőn valahol megbeszélésem, tárgyalásom lesz. De akkor is, imádom a versenyzést csinálni, a hétköznapi taposómalomból kilépni ide, egy igazi kikapcsolódás nekem”

Aztán még a végén említést tesz egy-két dologról, az általa felkarolt nyirádi pályával kapcsolatban.

„Nyirádon szeretnék sok fiatalnak segíteni, több terv is van a fejemben. Foglalkozni kell velük, fel kell őket építeni. Ne végig amatőrként versenyezzenek, hanem általunk, legalább egy félprofi szintre eljussanak, aztán tőlünk kerülhetnének komoly csapatokhoz, igazi külföldi megmérettetésre kész versenyzőkként.”

Végül ismét a hétvégi verseny kerül szóba

„Már várom, teljesen rajtkész vagyok. Mondom bennem az a bizonyos tabletta. Meg valamit tényleg szeretnék összehozni a gyerekeknek húsvétra…”

Ebben maradtunk Attilával.

A képeket köszönjük Borsós Lászlónak.