Nagy Dani így élte meg Marokkót

A hétvégét megelőzően volt egy kétnapos, úgynevezett WTCC Drivers Camp, ahol a versenyzők és a sorozat vezetői vettek részt. Nagyon jól sikerült beilleszkedni a mezőnybe, jól éreztük magunkat, quadoztunk a sivatagban, szuper programok voltak. Arra is kiváló volt ez az esemény, hogy volt időnk akklimatizálódni, mert nagyon meleg volt Marokkóban. 
Szombaton aztán kezdetét vette a hivatalos versenyhétvége is. Az első körök után egy picit meg voltam lepődve. Tavaly Vila Realban még nem a határon autózásról szólt a futam, hanem az autó teszteléséről. Így most egy kissé meglepődtem, hogy amikor az első edzésen próbáltam feszegetni a határokat, akkor azért nagyon közel voltak azok a falak, és volt egy két olyan rész ahol össze kellett mindenemet szorítani, hogy eltoljam. Például a kettes kanyarban, ami egy padlógázas kanyar, és épphogy kiadja, főleg az első edzésen a poros pályán. De úgy éreztem, hogy jók lehetünk, és az időeredmények is ezt támasztották alá, nagyon meglepő volt, hogy versenyképesek voltunk, és mindkét edzést a 12. helyen fejeztük be.

Az időmérőn az volt a cél, hogy megpróbáljunk a Q2-be bejutni, pályafutásom során először erre most láttunk esélyt, de sajnos az utolsó percben estünk ki, egyetlen tizedmásodperccel.

Hiba volt, hogy Coronel gyors köre alatt nem voltál a pályán, és nem tudtál még egyszer próbálkozni?

Megbeszéltük előre, hogy hány darab gumit használunk, és hány kört megyünk. Ha ezt előbb látjuk, hogy Coronel javít, akkor is ez maradt volna a terv, mert a Hungaroringre szeretnénk gumit spórolni. Két új, és egy használt gumis gyors kört terveztük, és egyébként a legjobban a használttal tett köröm sikerült, nem egész három tizeddel maradtam el az új gumis leggyorsabb körömtől. Tehát azt kell mondanom, hogy sajnos nem sikerült kihozni a maximumot az időmérőből, mert az új gumival jóval gyorsabb kört is futhattam volna. Utólag persze látjuk, hogy a büntetések után akár a pole is meglehetett volna, de hát az autósportban sincsen ha.

Érdekes volt, hogy amikor kijöttem, a csapat egy része azt hitte kiestünk, úgyhogy kiszálltam az autóból. Rohantak a többiek, hogy azonnal üljek vissza, mert még a 12. helyen vagyunk, persze nagyon megörültem, mert óriási lett volna bejutni a Q2-be, de aztán az utolsó percben már láttuk, hogy mégis kiestünk.

De megérdemled a dicséretet, hiszen a kétéves autóval majdnem olyan tempót mentél, mint Michigami az új fejlesztésű kocsival.

Valóban nagy a különbség a két autó közt, ezt Norbiék is sokszor elmondták, hogy rengeteg fejlesztést kapott az új Civic. Az időmérőn még volt 1.5 másodperc lemaradás, de a versenyre olyan beállításokat találtunk, hogy az élmezőny tempójára voltunk képesek, sőt a leggyorsabb kört is megfutottuk.

Kaptál érte jutalom karórát?

 Sajnos a második versenyen jobb időt mentek nálam, nyilván ez várható volt, mert akkor már jóval hűvösebb volt az idő. Jó lett volna, mert ezzel kárpótoltuk volna magunkat, de ettől függetlenül az a leggyorsabb kör ott marad, és a miénk lett.

 Az első futamon amikor bementetek a boxba Huff után, pontosan mi történt?

Ilyenkor Safety Car szabály van érvényben, és amíg az előtted levő látványosan le nem lassít, addig őt kell követned. Ezen a pályán gyakorlatilag vakon megy be az ember a kanyarba, ezért Huffon kívül senkit sem láttam. Huff már előtte lelassított, így egy picit lemaradtunk, így nem láthattam, merre megy a mezőny eleje. Még át is futott a fejemen, hogy most akkor jobbra vagy balra, de már nem volt idő megkérdezni a csapattól. A boxutcában aztán rögtön láttam, hogy a többiek nincsenek ott, és utána jött az infó, hogy a biztonsági autó a kör végén kimegy. Ráadásul a safety car nagyon gyors volt, minden bizonnyal azért, hogy a fékeket tudjuk hűteni, így a kör alatt nem értük utol a többieket, és az újraindításnál leszakadtunk.

Utána Chilton volt mögöttem, és meg voltam róla győződve, hogy a Citroennel le fog tolni a pályáról, főleg mert használt gumikon rajtoltunk. Ehhez képest egy laza tempót autózva is kezdtem leszakítani Chiltont. Megfutottam a leggyorsabb kört, és volt olyan periódus a versenyen, amikor a mérnököm Gyuszi, csak annyit mondott, hogy gyorsabb vagy 8 tizeddel az élmezőnynél, nyomjad, és érjük utol őket.

Aztán sajnos Coronel visszalassult, elém került, és remekül védekezett. Mindig akkor húzódott elém, amikor már kezdtem azt hinni, hogy talán most meg tudom előzni. Egy ilyen alkalomnál kihúzódtam jobbra, és Chilton azonnal bevetődött mellém. teljesen tiszta előzés volt, sajnos nyitva hagytam az ajtót.

Ekkor az autóban már egészen elviselhetetlen meleg volt, a kamera is megfőtt a kocsiban, ilyent még sosem éreztem, konkrétan égette az arcomat a levegő. Elkezdtem a túlélésre játszani, onnantól már nem is volt olyan tervem, hogy Coronelt megelőzzem, csak végig akartam menni. Ráadásul az első körben kaptam egy ütést Hufftól, és attól kezdve túlkormányzott volt az autóm a kanyarbejáratoknál. Pont egy nagyon rossz pillanatban elúszott a hátulja, a nyolcas kanyarban a splitter egy picit nekiért a belső falhoz, és ez elég volt ahhoz, hogy eltérítse annyira az autót, hogy a másik falnak ütközzek és kiszakadjon a futómű. Így nem egész két és fél körrel a vége előtt befejeződött a verseny számunkra.

Mi volt az első gondolatod a csattanás után?

Az első az volt, hogy valahogy kiszálljak, mert már nagyon rosszul érzetem magam fizikailag. Utána annyira szomorú voltam, hogy arra sem volt energiám, hogy bosszankodjak.  Csak ültem, kaptam egy üveg vizet a marshalloktól, és néztem, ahogy elúsznak a pontjaink. Pedig nagyon szerettem volna megszerezni, mert ezen a hétvégén a csapat olyan feszített tempóval dolgozott, amire karrierem során még nem láttam példát. Minden nap reggeltől másnap hajnalig dolgoztak, két órát tudtak csak aludni. Aurelien autója most épült össze, és ez rengeteg munkát adott nekik. Ennek ellenére, elképesztően jó volt a tempónk, pedig valójában csak túl akartuk élni ezt a hétvégét. De ez a tempó a jövőre nézve mindenképpen biztató.

Összegezve a hétvégét inkább a pozitívumokat próbálnám meg tovább vinni, sokat tanultunk a beállításokról is. Ezt a hibát persze nem elfelejteni akarom, mert tanulni kell belőle, nyilván a hűtéssel is foglalkoznunk kell még, de majd valamit kitalálunk rá. Sajnos ez most a körülmények ellenére egy vezetői hiba volt, én engedtem túl közel a falhoz az autót, rosszkor jött a túlkormányozottság, de sajnos ilyen dolgok történnek talán a legjobbakkal is, tanulok belőle, és a jövőben igyekszünk elkerülni az ilyeneket.

Utána mit gondoltál, amikor a csapat újraépítette az autót, és mégis a pályára tudtál gördülni a második futamon?

Nyilván tátott szájjal néztem, de ismerem annyira a srácokat, hogy nem lepett meg, hiszen nem az első alkalom, hogy reménytelen helyzetből áll fel a csapat. De őszintén mondom, hogy amikor a trélerre tették fel a kocsit nem is siettettem a srácokat, mert nem gondoltam volna, hogy ebből autó lesz. Ennek ellenére Zoli odajött hozzám, és mondta, hogy öltözzek be, hűtsem le magam és üljek szépen nyugodtan. Hát ez a nyugodt ülés annyira nem ment, folyamatosan ott voltam a kocsi körül, és reménykedtem, mert az önbizalmamnak nagyon kellet volna, hogy visszamehessek a pályára. öt perccel a rajt előtt aztán beletörődtem, hogy mégsem, és aztán egyszer csak szólt Zoli, hogy azonnal üljek be, mert megyünk. Alig akartam elhinni, de a srácok megcsinálták. Nyilvánvalóan nem volt tökéletes, a stabilizátort sem tudták belerakni, mert annyira megrongálódott a hátsó rész, de kimentünk. Három-négy másodperccel voltunk csak lassabbak, mint a mezőny, ami nagyon komoly dolog, nem is akartam elhinni, meg is könnyeztem egy picit az autóban, és már ott megköszöntem a srácoknak. Ismét bebizonyították, hogy nem adjuk fel sosem, hogy milyen a magyar virtus, hogy a végletekig küzdünk és harcolunk. Aztán végig mentem a futamon, pedig néha egyenesben is ellenkormányoznom kellett, de így is óriási csoda volt, hogy végig mentünk, mindenki megemelte a kalapját előttünk.

foto: Zengő Motorsport