Ez lesz az év autósportos könyve?

Az elmúlt héten olvastunk. Nem az interneten, ahogy mostanában szoktuk, nem eredménylistákat böngészve, hanem könyvet. Olyan igazit, ropogósat, nyomdaillatút. Vártuk már nagyon, hiszen amikor Karcsival találkoztunk, mindig érdeklődtünk, hogy áll az új könyv. Az előzőt szerettük, Villeneuveről szólt, angolul jelent meg, csoda dolgokat tudtunk meg az autósport egyik legnagyobb legendájáról. Az új könyv is egy legendáról szól, a Ferrariról. 

Idén 70 éves az olasz csapat, (1947-ben alapították) és 1976 augusztusának első napja óta eggyel több van rajongójuk Magyarországon. Az akkor televízióképernyőre tapadó kisgyerekből, mára komoly íróember lett, de a rajongása nem változott. Ritkán találkozunk vele úgy, hogy nincs rajta legalább egy ágaskodó ló emblémával díszített ruhadarab, és ha a Magyar Nagydíjon leülünk egy kávéra, természetes, hogy a Scuderia motorhomejában futunk össze. Ha valakinek meg kellett írnia ezt a könyvet, akkor az kizárólag Méhes Károly lehetett.

Íróember ő, nem olyan botcsinálta rajongóból lett firkász, mint mi vagyunk, így a könyvben történeteket találunk. Táblázat, eredménylista, statisztika az nincs, arra ma már ott az internet. Ez a könyv emberekről szól. Igen tudom, a címe az, hogy Ferrari 70, de talán éppen attól más ez a márka, attól legenda, hogy hús vér emberek írták a történetét. Megismerjük Enzót, az alapítót, akihez még a pápa is ellátogatott. Bepillanthatunk az ötvenes évek furcsa versenyautóit vezető még furcsább figurák életébe, azokéba akik úgy lettek legendák, hogy ma inkább pékeknek, vagy henteslegényeknek gondolnánk őket a fotók alapján. Aztán ott lesz félelmetes a történet, mikor kiderül, hogy ők is 280-nal téptek a tökhéj kobakban és a pilótaszemüvegben. Biztonsági öv az nem volt. 

A könyv végigvezet a Scuderia borzasztó tragédiákkal és csodálatos sikerekkel teli korai évtizedein, az alapító halála utáni nehéz korszakon, a Schumacher-éra ragyogásán át, napjaink Ferrarijáig, amely tökéletes időzítéssel épp a jubileumi évre támad fel az előző évek szenvedései után. Természetesen külön fejezetet kapott a kilenc világbajnok, és azok a legendák is, akik bajnoki címet nem, de komoly hírnevet szereztek maguknak a vörös versenygépek volánja mögött. 

Külön könyvet érdemelne a képanyag is, itt nemcsak a képek mesélnek történeteket, hanem a fotók megszerzésének is története van. Hol sokezer kilométer autózás egy futamra, hol egy legendás fotós, hol egy véletlen találkozás után kötött barátság, ahol kiderült, a fiók kincseket érő, sosem látott fotókat rejt. 

A több mint háromszáz oldal nem ad választ a kérdésekre, hogy is adhatna. De miután végigolvastuk, egy kicsit jobban értjük, hogy miért van annyi megszállott szurkoló Monzában, miért akar minden pilóta Ferrarival versenyezni, még akkor is ha épp nem megy a szekér, vagy miért figyeli minden rivális fél szemmel azt, hogy mit csinál a Scuderia, vagy akár azt, hogy miért kondul meg az a bizonyos maranellói harang, ha nyernek az autóik.

Karcsi! Köszönjük!

foto: Ferrari 70 facebook