Pont a leggyorsabb körért: nem akkora újdonság!

A Motorsport Világtanács csütörtökön megszavazta, hogy a Forma-ben is pontot érjen a versenyen futott leggyorsabb kör. Ez már az Ausztrál Nagydíjon bekövetkezhet, feltéve, hogy minden érintett jóváhagyja tervezetet.

A Stratégiai Csoport, aztán a csapatok, az FIA, a FOM, a Pirelli, a rendezőkből és névadó szponzorokból álló F1 Bizottság tagjainak igenje kell ahhoz, hogy a terv megvalósuljon. Az egyhangú igenben kételkedő szkeptikusok abban bízhatnak, hogy ha most nem akkor a jövő évben valósággá válik a nagy terv, azok akik nem feltétlenül a bürokrácia hívei pedig sóhajtozhatnak, hogy bezzeg a DTM-ben, amikor Aufrecht vagy Berger leült a három (amúgy egymással kőkemény piaci versenyben levő) riválissal, és akár egyik futamról a másikra képesek voltak egyhangúan meghozni az ésszerű szabálymódosításokat.

De vissza az F1-hez, ahol a média lelkendezve ír az újdonságról, lelkesen kiemelve, hogy 60 éve elfeledett rendszer térne vissza. Valóban, hiszen 1959-ig osztottak pontot az élvonalban a leggyorsabb körért. De ha valaki kicsit is nyitott szemmel járni a versenyhétvégéken, észrevehette, hogy a rendszer él és virul, a GP2, GP3, majd Forma-2 futamokon 2 pont jár a legjobb körért, sőt sokszor kifejezetten érdekessé teszi a verseny egy unalmas szakaszát, amikor a pilóták egymásra licitálva küzdenek az ott járó két pontért. Önmagában is sokat ér a lehetőség, mert például a tizedik helyen haladva, lehet, hogy az előzésnél jobb lehetőség egy okos gumi és üzemanyag-stratégiával besöpörni a leggyorsabb kört, és 3 ponttal távozni, mintsem kockázatos előzés után a két pontot érő kilencedik helyen célba érni. Egy harmadik hely is értékesebb a 15+2 pontért, és máris csak egy ponttal ér kevesebbet, mint a második pozíció.

A stratégiát is érdekesen alakíthatja az új rendszer, hiszen a legjobb kört általában nem a verseny végén futják a pilóták, hanem azon ideális állapotban, amikor az üzemanyagszint és a gumiabroncs kopása a legoptimálisabb ehhez. A betétfutamokon sokszor láttuk, hogy ennek érdekében néhány “gumikezelő” kört is beiktatnak a pilóták, és a forgalomra is figyelnek (azaz ha kell kicsit lemaradnak).

Érdekes lesz, hogy a Forma-1-ben járó plusz pont mennyiben befolyásolja majd a bajnokságot. A már taglalt stratégiai szempontok miatt a múltbeli adatokból felesleges kiindulni, hiszen hányszor láttuk, hogy egy-egy versenyző pusztán a maga szórakoztatására futotta meg a legjobb kört, ezzel jócskán megemelve a csapatvezetés vérnyomását, akik a felesleges kockázat miatt rágták ilyenkor a kefét a boxfalon. Az viszont tény, hogy a bajnokságról egyszer már majdnem döntött a szisztéma. 1958-ban a zárófutamon Stirling Mossnak a győzelem mellett a leggyorsabb körre is szüksége volt a világbajnoki címhez, feltéve, hogy Mike Hawthorn nem lesz második. Moss mindent megtett, megnyerte a marokkói futamot és körrekorddal övé lett a plusz egy pont, ám a Ferrari megkérte Phil Hillt, hogy lassítson le, ezzel Hawthorn második helyen ért célba és világbajnok lett.

A leggyorsabb kört 2007 óta már díjazzák az F1-ben. Az egyik szponzor nevében futamonként átadnak egy elismerést, év végén pedig a legtöbb elsőséggel rendelkező versenyző lesz a körkirály. Tavaly hét leggyorsabb körrel Valtteri Bottasé volt ez a dicsőség, rajta kívül Hamilton, Rosberg, Vettel, Webber, Alonso, és Raikkonen tartozik még ebbe a klubba.

A leggyorsabb körért járó pont sorsa hétfőn dől el, ekkor szavaznak az érintettek, hogy idén bevezessék e a rendszert. Ha így döntenek akkor a stratégiaelemző szoftverek fejlesztői biztos, hogy keveset alszanak majd a jövő héten.