WTCR: elkezdődött, de nem így szerettük volna

60-65 pont, mondta mosolyogva Michelisz Norbert a WTCR szezonnyitója előtt. Jól tippelt, ez a pontszám benne volt a BRC Hyundaiban, de sajnos nem Norbi, hanem a csapattárs Tarquini gyűjtötte. Nekünk most 22 jutott. Meg egy újabb adag balszerencse, és Yvan Müller…

Már a második szabadedzésen bosszankodhattunk, mert Michelisz Norbert autója két kör után elektronikai hiba miatt megállt. Belefér, gondoltuk ekkor, mert a Hyundaion már látszott, hogy ott van az élmezőnyben, főleg annak volt ez egyértelmű aki nem csak a köridőket figyelte, hanem egy kicsit mélyebben is elemezte a szektoridőket. Vigasztalt minket az is, hogy az első szabadedzéses törés után Szabó Zsolti autója is elkészült, és a pilóta önbizalma is visszatért. Nagy Norbi pedig a rá jellemző tudatos építkezéssel fedezte fel a marokkói (… majdnem azt írtuk, hogy pálya, de maradjunk inkább az aszfaltcsík szónál, mert pályának nem neveznénk) aszfaltcsík rejtelmeit.

Az első időmérőn aztán már csapódott a laptop fedele, csaptunk az asztalra, jutott eszünkbe a tavalyi szezonzáró, mert Norbi autója lángnyelvek közepette kilehelte a lelkét. Motorcsere, utolsó rajthely, rajtbaleset, piros zászló, újraindítás, leeső kerék!, kabaré, felejtsükelgyorsan. Körülbelül ez volt a szombati verseny összefoglalója Norbi szempontjából. A zengősök a 16. és 17. helyen értek célba, a két pilóta közt megint ott volt az eddig látott stílusbeli különbség. Norbi építkezett, Zsolti merészen kalandozott. 

Az első versenyt Tarquini egy parádés rajt után természetesen behúzta, mögötte Björk vonatozott be a célba, aztán Huff és Vernay következett. Nagy csodát nem lehetett tenni a versenyen, inkább a népes mezőny, és a rutintalanság miatti káosz tette elviselhetővé a marokkói vonatozást. Érdemes megemlíteni John Filippit, akit mintha kicseréltek volna, sokkal harcosabban, és ügyesebben vezet, mint 2017-ben, élmény volt, ahogy maga mögött tartotta Yvan Müllert. Fékhibákból sokat láttunk, de ezt nem írnánk a technika rovására. Ha egy pályán könnyen elmelegszik a fék, és beesik a fékpedál, akkor a versenyző feladata is, hogy ezt menedzselje, és odafigyeljen a fék hűtésére.

Vasárnap az előző éves WTCC programot futották le egyetlen nap alatt a versenyzők. Az időmérő első részében meglepetésre búcsúzott Guerrieri és Coronel. Az argentin gyenge teljesítménye érthetetlen, Coronelen pedig a tesztek óta látszik, hogy nem találja az összhangot az autóval. A mezőny java része 1.2 másodpercen belül volt a Q1-ben, de messzemenő következtetéseket ebből ne vonjunk le, mert Marokkó speciális helyszín, és a TCR szabályrendszer sem enged akkora különbségeket kialakulni, mint amit korábban láttunk. Azt szomorú volt nézni, hogy az Alfások szemmel láthatóan tehetetlenek, a technika sajnos nem tud többet. Ez főleg akkor nyilvánvaló, ha megnézzük, hogy a náluk is kisebb motorral szerelt, szintén gyerekcipőben járó Peugeot jóval gyorsabb volt. Michelisz Norbi a szombat után saját bevallása szerint sem volt magabiztos, ami érthető, ennek fényében a harmadik hely jó eredmény, főleg úgy, hogy Björk csak negyedik lett. Négy Hyundai végzett az időmérő elején, nem kétséges melyik márka a legerősebb. Oriola kis szerencsével hozta a 10. helyet és a fordított futamos pole pozíciót, Ehrlacher pedig egyetlen nem hyundaiosként bejutott a Q3-ba.

Az első futamon megint láthattunk kaotikus jeleneteket. Oriola már a rajtnál elveszítette az első helyet, és végül harmadik lett, így elég morcosan állt a dobogón. Vernay lerajtolta a spanyolt, majd koccantak az első kanyarban, de az Audis el tudott jönni az élen, és bevonatozott a célig, maga is meglepődött, hogy futamgyőzelemmel kezdte az évet. A két tavalyi TCR rivális kakaskodásából Mehdi Benni jött ki jól, a marokkói második lett, így megint hozta a dobogót a hazai versenyén. Talán nem tévedünk nagyot, ha borítékoljuk, hogy a király már alá is írta a jövő évi támogatást, és Ribeiro is megkapta az emailt, hogy a jövő évi marokkói verseny is rendben van. Michelisz Norbi nyolcadik helyről rajtolt, hetedik helyen futott be, ez hat pontot ért, plusz járt még három az időmérőért. Nagy Norbi a 16. helyen zárt, túlélésre játszott, már a magyar verseny lebegett a szeme előtt, ahová sértetlen autóval akart megérkezni. Szabó Zsolti viszont csatázott, előzött, de a végén kiforgatták, így a pálya szélén fejezte be a versenyt. Yvan Müller kipécézte magának Guerrierit, fejébe vette, hogy áthámozza magát az argentin hondáson, és gyakorlatilag végiglökdöste a pályán, de Guerreri ellenállt, nyolcadikként ért célba, de Müller előtt maradt. Tarquini autója egy csata után megsérült, és inkább a boxban fejezte be a futamot, hogy a harmadik versenyen a poleból biztosan el tudjon rajtolni.

A harmadik verseny megint aggodalmakkal kezdődött, Norbi autójából váltóolajfolyást jelentettek a versenytársak. Mégsem ez, hanem Müller lett a nagyobb probléma. Tarquni jól rajtolt, Norbi is tökéletesen indult, de a két fehér Hyundai azonnal a fal felé húzódott, és Norbit gyakorlatilag felpasszírozta a falra Yvan Müller. Norbi egy darabig állt a gázon, de végül a fékre kellett lépnie, így két helyet veszített, Müller pedig Björk mögött harmadikként folytatta. Abszolút sportszerűtlen húzás volt, de a francia egy utolsó figyelmeztetéssel megúszta az esetet. Norbi hamarosan rádión jelentette, hogy magas váltóolaj hőmérsékletre utaló figyelmeztetést kapott, így már csak azért szurkolhattunk, hogy legalább ötödikként beérjen. Beért, begyűjtötte a 13 pontot, ami épp tízzel kevesebb, mint a második hely lehetett volna, ha nincs Müller húzása. A jelzőket majd a következő bekezdésben hozzuk. A futam végén Björk még szépen visszaadta a második helyet Müllernek, olyan igazi egyértelmű helycserével, nincs érzékük a sportszerűséghez a fiúknak, na. Legalább tehettek volna úgy, mintha…. Ráadásul negyediknek Ehrlacher jött be, így a két BRC Hyundai között a Müller féle családi vállalkozás három autója ért célba (az unokaöccs Erhrlacher lett a negyedik). A Zengő Motorsport autói közül Nagy Norbi szépen ment, Coronellel harcolt, külső íven megelőzte a hollandot, a 15. helyen ért célba, és az autót is megóvta a Ringre. Szabó Zsolt Dávid csak egy ellenőrzésre tűnt fel a pályán, a lényeg az, hogy a Cupra úgy került a kamionba, hogy sikerült megjavítani a második futamon szerzett sérüléseket, így a Hungaroringre ő is nyugodtan készülhet.

A WTCR túl van az első versenyhétvégén, és igaz, hogy speciális pálya a marokkói, de azért néhány tanulságot már most levonhatunk. A legfontosabb, hogy Michelisz Norbi jó helyen van, a Hyundai győztes technikát épített, és a történtek ellenére is komoly bajnoki esélyekkel folytathatja a szezont Norbi. Abban erősen reménykedünk, hogy a technikai hibák csak a balszerencse számlájára írhatók, és nem annak az olaszos lazaságnak köszönhetőek, amit az elmúlt években már megtapasztaltunk a JAS-nál. Az mindenesetre nem túl biztató, hogy a fehérek garázsában minden rendben volt, miközben mindkét BRC autón technikai hibák jelentkeztek. A Zengő Motorsport hozta a kötelezőt, nem Marokkóban kellett megváltaniuk a világot, a normálisabb pályákon némi tanulás után ott lehetnek Orioláék környékén. Látszik az is, hogy az Audi és a Volkswagen nagyon erős, a bajnoki címért ők is versenyben lesznek. A Honda egyelőre botladozik, Guerrieritől többet vártunk, Ehrlacher viszont várakozáson felül teljesít, bár Marokkóban tavaly is jól ment neki. Meglepő volt Vernay összeszedettsége, Shedden ellenben nem igazolta hírét, körülbelül úgy el volt tévedve, mint a mezőny többi része lenne a BTCC-ben. Az nem volt túl nagy meglepetés, hogy Yvan Müller egy minden hájjal megkent rohadék, de a rossz hír az, hogy sajnos ez is egy taktika ami eredményre vezethet. A rutinos vén róka, pontosan tudja meddig mehet el, és a vasárnapi futamok után látszik is, hogy ebben az évben ezt várhatjuk tőle. Lehet őt szidni, lehet hiányolni a sportszerűséget (mi is ezt tesszük), lehet mérgünkben egy újabb kört rendelni a kocsmában, de amíg a bírák engedik, addig teljes joggal versenyezhet így. Ez egy állapot, amit kezelni kell, nemcsak nekünk, hanem a mezőny minden tagjának. Egy dolgot nem szabad: személyes sértésnek venni, és ugyanazt a hibát elkövetni, amit tavaly tettek a szurkolók az év utolsó versenyén. Ezzel csak ütőkártyát adunk a kezébe. De ezt már tavaly decemberben leírtuk, aki érti annak felesleges leírni újra, aki meg nem, annak sajnos úgyis mindegy… A sorozat úgy tűnik jó versenyeket hoz majd, még akkor is, ha a szervező Eurosport Events ugyanolyan arroganciával áll hozzá, mint azt tette tavaly. A BOP mizéria, az FIA-ra mutogatás, az utolsó pillanatos szabályváltozások, az érthetetlen versenyhelyszín választás, a versenyek időpontjának megválasztása, és a közvetítések körüli káosz, mind olyan hiba, amit eddig is elkövettek, és sajnos úgy tűnik ebben az évben is együtt kell élni vele. Az pedig, hogy jó mezőny jött össze, és jónak ígérkeznek a futamok, nem az ő érdemük, hiába döngetik a mellüket. 

Következik a Hungaroring, ahová mindenképp érdemes lesz személyesen is kimenni, izgalmas futamokra számítunk, és biztosak vagyunk benne, hogy a zengősök mindent beleadnak és jó eredményt érnek el, Michelisz Norbi pedig a dobogó tetején áll majd!