Erős és takarékos az F1-es Mercedes motor

Az Abu-Dhabi Nagydíjról kapott GPS adatok alapján az Auto Motor und Sport elkészítette a Forma-1-es erőforrások rangsorát. Nincs meglepetés, a Mercedes a legerősebb, a Honda a leggyengébb, de az adatok ennek ellenére nagyon érdekesek.

Az aerodinaimkai adatokat is figyelembe vevő kalkuláció után a teljesítmény rangsor így alakul:

Mercedes 949 Le
Ferrari 934 Le
Renault  907 Le
Honda 860 Le

A számított adatok tartalmazzák az ERS 163 lóerős teljesítményét is, és azt is figyelembe kell venni, hogy ezek az Abu-Dhabira beállított erőforrások, amikor a Mercedes már bajnok volt, és a Ferrarinak sem kellett megerőltetnie magát, valamint az utolsó futamon már életciklusok végén jártak a motorok.

A német újságírók rávilágítottak arra is, hogy a Mercedes erőforrása jóval takarékosabb a többieknél. A világbajnok autók 89 kilogramm üzemanyaggal teljesítették a futamot, míg a többi csapat csaknem a maximális 100 kilogrammal futotta le a 305,47 kilométeres távot, tehát a Mercedes motorja nemcsak erősebb, hanem 10 százalékkal kevesebbet is fogyaszt. Ebben nagy szerepe lehet annak, hogy hatékony az MGU-H rendszerük, mert annak maximális energia visszanyerését nem korlátozza a szabályzat, míg az MGU-K-ból  körönként maximum 2 MJ energiát használhatnak. Igaz, szeptember elején a német szaklap még úgy vélte, hogy a Ferrari 2,5, a Renault 4, a Honda pedig 7%-kal fogyaszt többet a Mercedesnél, így ezeket az adatokat érdemes fenntartásokkal kezelni.

Andy Cowell, a Mercedes motorrészlegének vezetője elárulta, hogy a jelenlegi motorformula bevezetése óta több mint 100 lóerővel lett erősebb a Mercedes erőforrása, így a cél 2019-ben az 1000 lóerős álomhatár átlépése, míg az energiahatékonyság terén az 50% a céljuk. A legjobb dízel utcai autók jelenleg 45% körüli hatásfokra képesek.

A lényeg épp a hatásfokban van, mert a sportág történetében ugyan láttunk már erősebb belsőégésű motorokat. A BMW M12/13-as motorja 1985-ben 1400 lóerő körüli teljesítményre volt képes. A pontos adat azért nem ismert, mert a gyár mérőpadja csak 1280 lóerőig tudott mérni, mondta akkoriban Paul Rosche, a motor vezető fejlesztője. A hatékonyság tekintetében mérce lehet a V10-es korszak, azok a motorok mindössze 30%-os energiahatékonysággal működtek, igaz teljesítményük szintén megközelítette az 1000 lóerőt.