Kiss Pál Tamás nem versenyez tovább saját csapattal (és lehet, hogy másképp sem)

Mikor megjelent az eladó Peugeot 208 WRX hirdetése már rosszat sejtettünk, most azonban bizonyossá vált, Kiss Pál Tamás befejezte. Saját csapattal mindenképpen, de a jelenlegi környezetet figyelembe véve, arra is kevés az esély, hogy 2018-ban valamilyen formában viszontlássuk a versenypályákon. A döntésről, és az útról ami ide vezetett sokat beszélgettünk a kétszeres magyar bajnokkal, és bevalljuk, sokat győzködtük is, hogy maradásra bírjuk, de végül az alábbiakban leírt, (és a le nem írható) szempontokat meghallgatva megértjük a döntést. Egy fantasztikus formaautós pályafutás, és az azt követő ralikrossz sikerek története is ez a cikk.

Pályafutásom elején amikor a gokarttal versenyeztem, az álmaim a Forma-1-ről szóltak. 2010-ben a Gravity Sport révén, aki a Forma-1-es Renault csapat junior programját menedzselte, kaptam egy F3-as tesztlehetőséget, ami megnyithatta volna az ajtót a Renault Junior csapat felé. Ezt a lehetőséget az angol bajnokságban elért eredményeim miatt kaptam, de sajnos nem sikerült bekerülni ebbe a programba. Ebben része volt annak is, hogy bár vezettem az angol bajnokságot, de a végén harmadik lettem, és mindig rosszabbul mutat az, ha valaki visszaesik a végén, mintha felküzdi magát egy pozícióba. Hiába hoztam a teszten az első-második időket, akkor már körvonalazódott, hogy ez a sport másról is szól, nem csak a pályán mutatott teljesítményről. Megfelelői támogatói háttér is kell, és itt nem elég a kellő anyagi háttér, a támogatók összetétele is fontos.

Ezekből a romokból kellett a karrieremet újra felépíteni, és az Auto GP világszéria volt a folytatás, ahol második lettem. DTM betétfutamokon nyertem az Auto GP-ben, és ez elég volt ahhoz, hogy az Audi felfigyeljen rám. DTM szerződésről tárgyaltunk, és az utolsó utáni pillanatban hiúsult meg az ottani szereplés. Az okok közt talán az volt a leghangsúlyosabb, hogy akkoriban nem volt igazán erős a magyar autósport nemzetközi érdekérvényesítő képessége. Akkor úgy gondoltam, hogy befellegzett a pályaautós karrieremnek, sőt a teljes versenyzői pályafutásomnak is.

Ekkor jelent meg a ralikrossz az életemben, ahol az ismerkedő évben egy hazai futamgyőzelemmel kezdtem, majd két bajnoki cím következett.  Az eredményeknél is fontosabb volt talán az a támogatottság és szeretet amit a pályán kaptam a közönségtől, és a támogatók is felismerték azt, hogy a ralikrossz milyen ütemben fejlődik. Ez a támogatás tette lehetővé, hogy gyári Peugeot-val mutatkozzak be 2015-ben az olasz Eb futamon, ahol rögtön egy nagyszerű hétvégével indultunk, annak ellenére, hogy műszaki hiba miatt nem tudtunk elindulni a döntőben. Megható pillanat volt, amikor a szerelők könnyek közt mondogatták, hogy leszek én még a döntőben a dobogón.

2016-ban a támogatókkal, a családommal és a barátokkal közösen eldöntöttük, hogy alkotunk egy csapatot, ahol mi diktáljuk az iramot, és az energiákat nem sajnálva létrehozunk valamit. Eszméletlenül sok munka kellett ahhoz, hogy itthon bajnokok legyünk, és ezzel párhuzamosan az Eb-n ötödikek lettünk, úgy, hogy kétszer is dobogón álltunk a szezon közben. 2016-ban még fogcsikorgatva dolgoztunk, hogy épphogy odaérjünk a dobogó közelbe, de ez a tapasztalat kellett 2017-hez.

Az idei szezonban még gyorsítottunk a tempón, és persze közben a raliban is helyt kellett állni, és ez brutális energiát emésztett fel. Az eredményeket tekintve azt hiszem nincs szégyenkezni valónk, mert a Vb időeredményeket tekintve a legjobb 12-ben voltunk egész év során, elhoztunk egy nagyon értékes Eb bronzot, valamint szereztünk egy újabb magyar bajnoki címet.

A mostani döntés azonban az év második felében kezdett körvonalazódni bennem. Egyetlen ok áll a háttérben: a realitás. Felismertem a valóságot, más életszakaszban járok, és másképp látok dolgokat. Az autóversenyzésben sok mindent átéltem, ezek közt volt, ami megerősített, volt, ami elvett tőlem, volt, ami örömet okozott, volt, ami felemésztett. Szerencsére a legtöbb az örömből jutott, de mindegyik mégis oda vezetett, hogy egyre tisztábban lássam a valóságot. Most azt látom, hogy az egyéni karriereket sokszor felülírják a nemzetközi sportérdekek, a gyártói érdekek, és a már bebetonozott kapcsolatrendszerek. A ralikrosszban sem kaptuk meg azt a támogatást, ami egy valóban csúcsot jelentő folytatáshoz szükséges. A névjegyünket letettük, bizonyítottuk, hogy alkalmasak vagyunk rá csapatként is, és versenyzőként is megvannak azok a képességeim, amelyek ehhez szükségesek. Erre bizonyíték, hogy olyan csapatok jöttek év végén gratulálni, ami már önmagában megérte ezt a rengeteg befektetést. Éjt nappallá téve dolgoztam azon, hogy egy év Eb szereplés után Vb csapattá nőjük ki magunkat, vagy legalább teljes gyári támogatást kapjunk, de ezt nem szavazták meg nekünk. Most elértünk minden célt, amit kitűztünk magunk elé, sőt túl is teljesítettük ezeket a célokat. Ezzel a háttérrel, ez a maximum. Nagyon büszke vagyok mindenkire, akinek ebben része volt, nagyszerű az amit elértünk!

 

Ezen a ponton meg kellett hoznom egy döntést, és ez a döntés az lett, hogy befejeztem, ebben a formában itt a vége. Egy újabb szakágban jutottam el a csúcsra, és a saját csapattal versenyzésnek itt most vége. Arra, hogy továbbra is versenyezzek az egyetlen lehetőség az, hogy egy gyári vagy félgyári csapattal, a nemzetközi mezőnyben pilótaként versenyezzek. Folynak ezirányú tárgyalások, de most ennek megvalósulására kevés esélyt látok.

2017 végén véget ér egy nagyon hosszú korszak, ami 1998-ban kezdődött. Pihenőre vonulok, az élet más területeire koncentrálok. Mindenkinek nagyon hálás vagyok a támogatásért, nagyon köszönöm, hogy segítettek eljutni a csúcsra, de most itt kell abbahagyni, és büszkén mondom azt, hogy a csúcson elég.

foto: KPT Media