Michelisz Norbert második lett a Túraautó-világbajnokságon!

A címben ezúttal is benne van a lényeg, Michelisz Norbert a magyar autósport legnagyobb eredményét érte el december elsején Katarban, azzal, hogy egy FIA Vb sorozatban második lett. A világbajnok Thed Björk, a harmadik helyezett Tom Chilton, aki a privát bajnoki címet is megszerezte.  A konstruktőri bajnokságot a Volvo nyerte. A szezonzáró futamokon Tom Chilton és Esteban Guerrieri nyert, Norbi kilencedik és nyolcadik helyen ért célba.

Sokszor leírtuk már, az autósportban nincs olyan szó, hogy “ha”. Mert az ezzel a szóval kezdődő mondatokból most számtalan lenne amit leírhatnánk, és az egyik ilyen mondat miatt, nem tudunk még kellőképpen örülni ennek a sikernek. Mert ez bizony óriási siker. Hét, nyolc, tíz, vagy tizennégy (ki honnan számolja), év kőkemény munkájával egy magyar vidéki srác, aki közben érett férfi lett, odakerült a világ autósportjának csúcsára. Igen, a csúcsára! Emlékeznek, hogy a közvetítésben Tom Chilton hogyan ujjongott örömében, mert a harmadik helyével ott lehet az FIA díjátadó gáláján? Az a Tom Chilton, akinek a családi háttere, az országának motorsport tradíciója össze sem hasonlítható a magyarral, és ennek ellenére csak Norbi mögött végzett a bajnokságban. Így örüljünk ennek az eredmények! Ha most nem megy, akkor majd néhány hét múlva, amikor az év végi összefoglalókat olvassuk, nézzük, hallgatjuk.

Sok hibát elkövetett ebben a WTCC szezonban a Honda-JAS csapat, de a teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy a Volvo is bővelkedett baklövésekben. Teljesen felesleges okokat, bűnbakokat keresni. Ostoba, primitív kommenteket írni, lejáratva Magyarországot, meg pláne felesleges. Tanuljunk meg emelt fővel, büszkén veszíteni kis csatákat, és tanuljuk meg meglátni a lényeget, és őszintén örülni. “Minden okkal történik” – mondta Michelisz Norbert. Mi hisszük, hogy ez az ok az volt, hogy Norbinak valahol máshol, talán egy sokkal fontosabb sorozatban kell a világ tetejére állni. Mert ott fog állni, ebben egy szemernyi kétségünk sincs!

A katari futamokról sokat nem lehet elmondani. A mi szempontunkból az időmérős fékhiba mindent eldöntött, sajnos csodavárásból szignifikánsan több van a világban, mint valódi csodákból.

Most sem láttunk csodát.

Norbi küzdött ahogy tudott, egy első futamos kilencedik helyre és egy második futamos nyolcadikra futotta most az autó erejéből. A két futam egyetlen értékelhető momentuma Chilton és Bennani első futamos küzdelme volt, a független bajnoki címért harcolva remek, kanyarokon át tartó túraautós küzdelmet mutattak be. A marokkói a második futamon egy versenybalesetben ütközött, kiesett, és a privát bajnoki cím mellett a bajnoki harmadik helyet is elbukta. 2015-ben Norbi ellen veszítette el a csatát Katarban, most Chilton énekelte ki a szájából a sajtot. (Ha valaki azt mondja most, hogy megérdemelte, ajánljuk figyelmébe az előző bekezdést!) A krónika fontos része, hogy a zengős fiúk, szokás szerint minden kanyarért megküzdve, de célba értek mindkét futamon.

A WTCC ebben a formában véget ért, 2018-ban a TCR szabályrendszer szerinti sorozat követi, amit lehet, hogy csak világkupának hívnak majd. Más autókkal, más korszak következik. Ezt a mostanit pedig próbáljuk meg értékelni. Most. Ne húsz évvel később könnyek között nosztalgiázva visszaemlékezve, mikor az elektromos rettenetek vijjognak majd valami steril pályán, hogy “Bezzeg a 2010-es évek TC1-es túraautói…”.  Mert minden hibájától eltekintve sokat kaptunk ám a WTCC-től, Michelisz Norberttől, Nagy Dánieltől, Szabó Zsolt Dávidtól, Ficza Ferenctől, Wéber Gábortól, Zengő Zoltántól, Bári Gergőtől, Juhász Szabolcstól, Menczel Krisztiántól, Démi Bélától és még sokáig sorolhatnánk a fiúk neveit. 

Köszönjük!

foto: Castrol Honda Media, fiawtcc.com