2017 Bajnokai: Charles Leclerc – a Forma-2 bajnoka

Húsz Forma-2-es versenyen indult, ebből hatot megnyert, és nyolc alkalommal megszerezte a pole pozíciót. A húsz éves monacói Charles Leclerc a GP3 bajnokaként érkezett a 2017-re Forma-2-re keresztelt sorozatba, és úgy uralta ezt a szezont, hogy bár a Prema továbbra is élcsapatnak számít, de a Stroll család pénze már nem korlátlanul ömlött az istállóba. A szintén roppant tehetséges csapattárs Antonio Fuoco ugyanilyen autóval csak nyolcadik lett az év végén, és mindössze egyszer tudott a dobogó tetejére állni.

 

Charles Leclerc,  FIA Forma 2-es világbajnok. Jól hangzik, ugye?
Fantasztikus érzés. Fantasztikus szezonunk volt és ha a teljesítményt nézzük, nagyon-nagyon gyorsak voltunk. Egyedül Monzában, az időmérőn teljesítettünk kicsit alul, az meg az én hibám volt, mert egyszerűen nem voltam elég jó. De ettől eltekintve mindvégig remekül teljesítettünk és ez nagyon jó érzés. Nyilván volt pár mélypontom az évben. Ebből akadt szakmai, de leginkább magánéleti, mivel elveszítettem édesapámat. A bajnokság megnyerése fantasztikus lehetőség, hogy tisztelegjek az emléke előtt, és ezt a győzelmet neki szeretném ajánlani. A jövőben ha lehet, nem szeretném a győzelmeimet senki emlékére ajánlgatni. Tavaly Jules Bianchi, idén apa, remélem jövőre nem kell majd senkinek sem…bár…jövőre bajnoknak lenni, talán kicsit nehezebb lesz, mint korábban bármikor volt. De a lényeg, hogyha sikerül, nem szeretnék senkire sem emlékezni vele.

Mennyire lett számodra fontos a kapcsolatod a Prema csapattal?
Nyilván nagyon fontos, hogy a megfelelő csapatban versenyezz. Csak így lehetsz bajnok az év végén. Nekünk nagyon jó évünk volt, amit végigdolgoztunk, a kemény munkát már télen elkezdve a tesztek alatt. Az év elején nem éreztük igazán jónak és kellően gyorsnak az autót, de aztán ahogy elindult a szezon, sikerült lépnem egyet előre sebességben és a csapat is követett, így az első versenytől nagyon gyorsak voltunk. Szóval, igen, fontos a csapat és remek szezonunk volt. De ne feledjük, hogy még van 3 verseny, ahol teljesítenünk kell. De megtiszteltetés velük dolgozni.

Mennyire volt nehéz megküzdeni Oliver Rowland-al és Artem Markelov-al? Az utóbbi pár versenyt már fölényesen nyerted, de előtte valahogy mindig Oliver volt a legnagyobb riválisod. Te hogy láttad ezt belülről?
Én az utóbbi években mindig csak magamra koncentráltam és az autóra, amiben épp ültem. Nyilván érzed a rivalizálást a többiekkel, de én inkább befelé figyeltem és a lehető legjobb eredményt próbáltam elérni. Talán csak ma éreztem igazán, hogy mindennél fontosabb Oliver előtt célba érni, és most, hogy sikerült, csodálatos megnyerni ezzel a bajnokságot.

Mikor tudtad először elhinni, hogy tényleg bajnok lehetsz?
Azt hiszem Barcelonában, az első versenyt követően. Bahreinben az időmérőnél még nem volt ennyire egyértelmű a tempónk, mert a piros zászló nekünk a legjobb pillanatban szakította félbe az edzést, így nem nagyon tudtam ott még megítélni. Aztán a verseny sem volt a legjobb, mert végig a gumikkal bajlódtam, mert az F2-ben a bajnoki címhez a jó gumikezelés kötelező. Aztán a második futamon nyertünk, viszont teljesen más stratégiával, mint a többiek, tehát ott sem tudtam igazán viszonyítani. De amikor megérkeztünk Barcelonába, ott kiderült, hogy megvan a tempónk a bajnokság megnyeréséhez és erre komoly esélyünk is van. Megnyertem az időmérőt és a versenyt is simán, úgyhogy kb. ott éreztem, hogy ezt a bajnokságot meglehet.

Ha már a versenyekről beszélünk, mi volt a legjobb és legrosszabb emléked ebben a szezonban?
A legszebb emléket idén Bakuban szereztem, ha a versenyzést nézzük. Két ilyen eredmény egymás után hatalmas dicsőség a csapatnak. A mélypont talán Monaco volt, bár idén abból volt bőven. De ha a csalódottságomat nézzük, Monacóban volt a legrosszabb, mert hazai pályán estem ki a futamból. Megszakadt a szívem.

Mit jelent ez a győzelem neked és a körülötted dolgozóknak?
Mindig fantasztikus megnyerni egy bajnokságot. Ez odaadás, kitartás, hit és kemény munka eredménye és ezt ez a csapat hozza össze. Nagyon szeretek velük dolgozni, nem tudtak volna ennél többet nyújtani idén: megkaptam tőlük a legjobb autót. Ahogy mondtam, volt pár közös mélypontunk, de amikor a győzelem az egyetlen elfogadható eredmény, végig tűréshatáron dolgozol. Ezt teljes mértékben elfogadom és nem tudok elég hálás lenni nekik a munkájukért idén.

Végül, mik a terveid a jövőben?
Hát az van, hogy most végre felhívhatom a menedzseremet, mert Ő már tud valamit ,amit nem akart elárulni nekem, csak miután megnyertem a bajnokságot. Izgatottan várom, hogy én is tudjam végre a részleteket!    

A folytatásról cikkünk megjelenésekor még nincs hivatalos bejentés. Leclerc a nyáron a Hungaroringen tesztelt a Forma-1-es Ferrarival. 98 kört tett meg, és a teszt másnapján autóba ülő Sebastian Vettelnél hét tizeddel volt lassabb, tehát hiba nélkül teljesített. A monacói tehetsége vitathatatlan, a Forma-1-es helyek száma azonban véges. A szabályok szerint a Forma-2-ben nem folytathatja, így az egyik logikus lépés az lenne, ha Vandoorne és Gasly példáját követve egy évet versenyezne a Japán Super Formula bajnokságban, majd 2019-ben célba venné Kimi Raikkonen helyét a Ferrarinál. Leclerc azonban nem akar Japánba menni, de sorsa a lehető legjobb kezekben van, menedzsere ugyanis Nicolas Todt, akinek napjainkban talán a legjobbak a kapcsolatai az autósportban. A jövő tehát egyelőre kérdéses, a múltjára azonban már most büszke lehet Charles Leclerc, ő az első versenyző aki a GP3-ban és a Forma-2-ben (GP2) is bajnok lett.